A holland típusú dónáti szélmalom

admin
334
találat

A szélmalmok magyarországi vonatkozásban az alföldi és a vízfolyásokban szűkölködő Duna-Tisza területein terjedtek el. Ezek a szárazmalmok a szél erejét kihasználva őrölték meg

a különböző gabona fajtákat. Jellemzően a módos gazdák tulajdonában volt, ahová a környező parasztok hordták gabonájukat. A szerkezet működéséért és javításáért a molnár volt a felelős.

Ilyen szárazmalom volt a szentesi szélmalom is, melyet 1866 és 1867 között építetett Csúcs János dónáti tanyasi gazda. A malom a felülhajtós szélmalmok típusába tartozik, négy szintje van. Alul található a lisztespad, felette a kőpad, harmadik szinten a sebeskerékpad, legfelül a nagykerékpad. Falazatának külső és belső palástját tégla alkotja, közé vályogot raktak valószínűleg a jobb szigetelés végett. A malom teteje forgatható, így a vitorlákat aránylag rövid idő alatt szélirányba lehetett állítani. A vitorlák mozgatása a fordítógerendákhoz erősített vaslánccal, a fordítókocsi segítségével történt. A molnárnak az őrlés mellett nagy figyelmet kellett fordítania a széljárásra is. Mert ha nem cselekedett gyorsan szélirány változáskor, akkor könnyen kárt tehetett a viharos szél a vitorlákban.
A Csúcs-malom két pár kővel őrölt, az egyik kőpár korpás lisztet adott, a másikon – a későbbiekben beépített – hengerszita választotta szél a különböző minőségű őrleményeket. A technika fejlődésével előtérbe kerültek a gőzmalmok, melyek jobb minőségű liszteket őröltek. Ezáltal visszaszorították a szélmalmokat. A megmaradtak kukoricát és árpát daráltak.

A szentesi szélmalmot 1950-es években felülvizsgálták és műemlékké nyilvánították, majd 1986-87 között áttelepítették az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba, ahol belülről is megtekinthető.

Szekeres Marietta

Kérjük, ossza meg máshol is!