Csengersimai református templom

admin
876
találat

Közvetlenül a magyar-román határ mellett, a Szamos folyó jobb partján fekszik a néhány száz lelket számláló Csengersima. A szatmári falut egykoron tölgy, szil és kőris erdő vette körül,

amelyekből még ma is láthatunk néhány egyedet. A piciny falu egyik büszkesége a Simai-tó partjától néhány méterre található református templom. Az itt álló kápolna igen impozáns környezetben fekszik. Gyönyörű látványt nyújt, ahogy a felkelő nap sugarai megvilágítják; kívül és belül egyaránt.

A sokak által Simai templomként nevezett műemlék a 13. században épülhetett, melyet akkoriban még a katolikus hitű lakosság birtokolt. A középkori időkből kevés írásos emléket találhatunk az Árpád-kori épületről. A legrégebbi írások a reformáció korára nyúlnak vissza. Ezekből a feljegyzésekből tudhatjuk, hogy a Rákóczi-szabadságharc és akkori pestisjárványt követően a falu elnéptelenedett. Ennek következtében a portyázó tatár seregek feldúlták a falut és a templomot is, sőt fel is gyújtották azt.

A téglából épült templom újjáépítése 1729 és 1734 között történt meg. Ekkor már a református hitvallásúak kápolnájaként tartották nyílván. 1755-ben újrazsindelyezték, 1761-ben pedig a nyugati kapu fölé fa harangtornyot ácsoltak. Valószínűleg ekkor készült a kazettás mennyezete és a bejárati csarnoka is. A 19. század végén készült feljegyzésekből megtudható, hogy több helyen repedések jelentek meg rajta, melyek oly mértékűek voltak, hogy az emberi életet is veszélyeztették, így a templomot bezárták. Az azt követő időszakban állapota sokat romlott. A 20. század végén részletes állapotfelmérést és kutatást végeztek rajta. Majd pályázati forrásokból sikerült teljesen felújítani, amely 2000-ben fejeződött be. Azóta a gyülekezet tagjai adományokból és saját két kezük munkájával kívülről rendbe hozták a templomukat, annak falait és zsindelytetejét lefestették.

A román és korai gótikus stílusjegyeket viselő templom különlegessége az egyszerűségében rejlik. A kápolnában kb. 100 ülőhely található. Berendezései faragottak, festettek, népies barokk stílusjegyeket hordoznak magukon. A festett fakarzat és szószék a mennyezetkazettákkal egy időben készülhetett (1761). A padok egymás és a pap felé is fordulnak. Jellemző, hogy a nemek külön foglaltak helyet. A férfiak, fiatal legények a karzaton fent ültek, így ráláthattak a lent ülő hölgyekre.

A templom fatábláit nagy valószínűséggel ugyanaz az asztalos mester készítette, aki a közelben lévő gyügyei templom mennyezetét is faragta, festette. A zömök, rézsűs, befelé néző ablakokon kevés fény árad be ugyan a templom belsejébe, de ennek ellenére csodás látványt ad, ahogy a tó víztükréről visszaverődve megvilágítja a famennyezeten lévő 56 darabból álló figurás kazettákat. A felkelő nap sugarait ábrázoló faajtón belépve önkéntelenül is a mennyezetre szegeződik a vendég tekintete. A kazettákon a mennyei világ elemi jelenednek meg. Felfedezhető a halak, a négylábú szarvas, a kétfejű sas madár, Noé bárkája, a hatszárnyú kerub, a szárnyas sárkánykígyó, a napfordulók jelei, a nap, hold, szél ősi motívumai. A beáradó fény egyszerre sosem világítja meg az összes táblát. Ahogy fokozatosan halad előre a fény útja, úgy világítja meg a bentebb lévő részeket. Pl. Először csak a halakat világítja meg, amely a vízi életet szimbolizálja, majd tovább halad a szarvas irányába, amely a szárazföldi életre utal. Végül a madár jelképe jelenik meg, amelyet a levegőben lévő élettel kapcsolhatunk össze. Érdemes a fény e játékát nyomon követni. Sok érdekességet fedezhetünk fel.

A kis templom – mint a régi időkben – ma is fontos és központi szerepet tölt be az itt élők életében.

Forrás: //www.templomut.hu/hu/csengersima/14

Kérjük, ossza meg máshol is!