A legenda szerint egyszer az ördög elrabolt egy matyó legényt. A fiú párja sokat rimánkodott az ördögnek, hogy adja vissza néki a kedvesét. Az ördög azt mondta erre a leánynak:
Akkor kapod vissza a szerelemedet, ha elém hozod kötényedben a nyár legszebb virágait! A lány nagy bajban volt, hiszen télvíz idején jártak. Ám végül is kitalálta, hogyan teljesítse az ördög kívánságát. Ráhímezte a kötényére a kert gyönyörű rózsáit és azt vitte cserébe a párjáért. Így vette kezdetét a matyó hímzőkultúra.
Mezőkövesd az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik, Egertől 20 km-re. A kisvárosban élők nagy becsben tartják a 200 éves múltra visszatekintő matyó népművészetüket. Nagy gondot fordítanak a hagyomány életben tartására és szívesen mutatják meg az erre látogatóknak az évek során összegyűjtött kincseiket. A pünkösdi rózsa, vagy a matyó rózsa a legismertebb és legjellegzetesebb motívuma e hímzésnek. Kezdetben díszlepedőkön, takarókon jelenítették meg az ügyes kezű asszonyok e motívumokat, majd a női és férfi ruházatokon, díszterítőkön. Később számos használati tárgyra, ládákra, tányérokra, evőeszközökre is festették a matyó mintákat.
Az 1952-ben alapított Matyó Múzeum gazdag gyűjteménye között gyönyörködhetünk a színesebbnél-színesebb viseletekben, hímzésekben. Igazi különlegesség a mennyasszony hozományától roskadozó lakodalmas szekér, a régi tisztaszoba, konya, kamra berendezései. A kiállítás bemutatja a matyó életmódot, a népviselet történetét, a hímzés fejlődését. A Népi Művészetek Háza, avagy a Matyó Népművészeti Egyesület székházában sosem áll meg az élet. Matyó lakodalmas nótáktól és más néptánc műsoraitól hangos, összejöveteleket, játszóházakat, kézműves foglalkozásokat tartanak itt.
Az itt élő elhívatott, népművészetet kedvelők szorgos, több évig tartó munkája eredményeképp a matyó népművészet az UNESCO szellemi világörökség része lett és 2013-ban a Hungarikumok Gyűjteményében is bekerült.
A Kis Jankó Boriról elnevezett Emlékházban tovább gazdagíthatjuk tudásunkat a matyó hímzésvilágáról. Kis Jankó Bori hímzőasszony és mintaíró volt. Az ő munkásságának köszönhető, hogy a mezőkövesdi matyó hímzések színesebbek, díszesebbek lettek; továbbfejlesztette azokat. Kivételes rajzai és a hagyományos matyó lakóház is megelevenedik az emlékházban. További érdekesség a hímzőasszonyról, hogy ő kapta meg elsőként a Népművészet Mestere címet és nevéről hímzőpályázatot is elneveztek.
Ha már erre tévedtünk tekintsük meg a Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeumot is. A névadó által felajánlott magángyűjteményből fejlődött ki mára az ország egyik legjelentősebb agrár-műszaki múzeuma. A közel 3000 m²-en paraszti és uradalmi gazdálkodásban használt igás eszközöktől a modern traktorokig több száz gép, berendezés kerül bemutatásra. A Városi Galériában állandó kiállításként Takács István neves festőművész munkáit láthatjuk. A Hadas városrészben a Bútorfestők Alkotóház és Hímzőház, a Mézeskalács Ház, Játékház, a Gari Margit Emlékház és Zeneház, a Festőművész, Szövő Alkotóház, a Fazekas Ház, a Tűzzománcos és Hímző Ház, a Matyó Porta várja a kíváncsiskodókat. Ajtajuk nyitva áll előttük. Lehetőségük adódik az egyes népművészeti ágak megismerésére, a bátrabbak be is kapcsolódhatnak az alkotó folyamatokba.
A nap végére pedig igazi felüdülést ad a Zsóry Lajosról elnevezett Gyógy- és Strandfürdő gyógyvize, ahol megfáradt csontjaink újból élettel telítődnek meg.
