Egy kastélyrom, ahol filmjeleneteket is forgattak

admin
203
találat
Pósteleki Kastély

Ha Békéscsabát elhagyjuk és a reptér után balra fordulunk egy keskeny, aszfaltos utat találunk, ami mintegy 4 kilométer után véget is ér. Az út végén néhány hektárnyi történelemmel találja szembe magát az idelátogató, a Pósteleki Parkerdőben lévő Széchényi-Wenckheim kastély romjaival.

A környéken lakók egyik kedvenc kirándulóhelye, mivel nemcsak autóval, hanem biciklivel, sőt a bátrabbak akár görkorival is megközelíthetik egyaránt Gyula, Békéscsaba irányából. Vannak, aki csak néhány órára jönnek ide ki, de akadnak olyanok is, akik egy egész napot itt töltenek a családjaikkal, barátaikkal. Ifjú párok kedvelt fotózási helyszíne is. Mi több, az év elején nagy visszhangot keltett, hogy a Netflix hazánkban forgat jeleneteket az egyik sorozatához. A választásuk e kastélyromra esett. Ezek szerint csak lehet valami különleges ebben a helyben, ha már így felfigyeltek rá más országok rendezői is. 

A gyerekeimmel két-három havonta mi is ellátogatunk ide. Sőt felkészülten megyünk már. Elemózsiával megrakott táskával, futóbiciklivel, kismotorral, rollerrel. Kinek éppen mi a kívánsága. Az autóból kiszállva ők máris rohannak a mini állatsimogatóhoz. Én inkább „állatetetőnek” nevezem, mert minden gyerek répával, almával, káposztalevéllel a kezében fut a kerítéshez, ahol szamarak, lovak, kecskék, birkák várják őket. Ha jól emlékszem malacok is vannak. A kinyújtott tenyerekből a kecskék szemtelenül „lopják” ki a falatokat. Vigyázni kell velük. Fájdalmas a harapásuk. Beljebb sétálva őzeket is láthatunk a kerítés mögött. Sokan vannak, kicsik, fiatalok, idősebb egyedek. Nagyon szeretik és jól esik nekik, ha megkínálják őket is. 

Van egy óriási szabad, füves tér, ahol jókat lehet futkározni, frizbizni, tollasozni, focizni. Kiváló hely piknikezni, továbbá bográcsozáshoz is van kialakított hely. Minden adott egy kellemes, vidám nap eltöltésére. 

Az ösvényen tovább haladva láthatók a kastély romos falai. Ami, így omladozó formájában is hatást gyakorol a szemlélődőre. A romos kastélyt csak a távolból érdemes megnézni az omlásveszély miatt. Erre a falakon kihelyezett felíratok is fokozottan felhívják a látogató figyelmét. Vannak ugyan akiket ez sem rettent el, s felmásznak a megmaradt lépcsősoron az egykori emeleti részre.

A kastély valamikor a Wenckheim család tulajdonába tartozott. Építését Wenckheim Krisztina, Széchényi Antal felesége szorgalmazta. Tervezője vélhetően a bécsi Siedek Viktor építész volt. Az épület 1906 – 09 között készült el. Fennmaradt írásos emlékek arról adnak számot, hogy az emeletes épület 72 helységgel rendelkezett. Az alaksorban kaptak helyett a cselédek, a tárolók, s az urak kiszolgálásához szükséges mintegy 30 helység. A földszinten és az emeleten összesen két fogadóhelyiség és 40 lakószoba lett kialakítva. Fénykorát a 1920-as években élte az épület. Majd a gróf halálát követően és grófnő emigrációja után egyre inkább feledésbe merült. Sajnálatos módon a II. világháború alatt és után a kastély elhagyatottá vált. A berendezési tárgyakat, díszítőelemeket, építőelemeket elhordták. A rom és környezetének felújítására számos ötletet vetettek már fel az elmúlt években, de sajnos eddig még nem valósult meg egy sem. 

A romot 14 hektáron elterülő erdő veszi körül. Ennek csak töredéke járható be. A parkban sétálgatva őshonos fajfajtákat láthatunk. Hatalmasra nőtt tölgyfákat, kőrisfajokat. A kastély kertje fénykorában lenyűgöző lehetett. A leírások szerint mintegy 600 rózsafaj 40000 töve alkotta a díszkertet. Van egy kicsi tó is a parkban, tavirózsákkal tele. A tó közepén egy kis sziget található. Korábban át lehet menni rá egy tutajhíd segítségével. Jó móka a gyereknek. Szerintem a felnőtteknek is. Az utóbbi időben ezt a tutajhidat nem látni. Remélhetőleg egyszer visszaviszik majd oda. 

A park bejárásának végeztével, ha a hasunk megkordulna az éhségtől, akkor lehetőség adódik beülni a Mókus Csárdába, ahol hangulatos körülmények között finom lakomát tudunk elfogyasztani. 

További információk: http://postelek.com/index.php?s=koszonto 

Köszönet a képekért Oláh Kálmánnak.

Írta: Szekeres Marietta

Kérjük, ossza meg máshol is!