A tél végi időjárással a hóvirágok hervadása után, a krókuszok mellett boglárkafélék sárga bimbói bújnak kertünkben a földből.
Ám ezen család ritkán fellelhető, nagyvirágú fajtájáról szeretnék írni, ami Magyarország délkeleti régióin található és virágzása a napos március hónap elejétől végéig tart. A szabadon növő hazai állomány nagyságát pár száz tőre becsülték, ezért fokozottan védetté nyilvánították.
Első példányaira Herkner Zoltán vasúti főmérnök figyelt fel dél-alföldi vasútvonal mentén, Csorvás település közelében, 1935-ben. Ekkor eljuttatott néhány tövet a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárába. Nevét volgamentei héricsnek (Adonis volgensis) határozták meg, mivel genetikai azonosságot mutat a dél-orosz sztyeppek növényfajával. Botanikai vizsgálatok mutatják, hogy onnan kezdve terjedt Ukrajnán és Románián keresztül egészen a Békés megyei Csorvás, valamint Tatársánc határáig. Ezen kívül Debrecen környékén és a Hortobágyon is fedeztek fel már magányos héricsvirágokat.
A virág szirmai csúcsállóak, levelei lándzsásak. Virágzásának csúcspontját március végére, április elejére éri el, majd májusban kocsányos aszmagtermések jelennek meg szárain.
A növény természetvédelmi értéke 250 ezer forint tövenként.