Az Avar Vendéglő tulajdonosának étlapján 11,20 a pirított máj… Az Avar Vendéglő Sarkad központjában, a Szent István téren található. Autóval Gyula felől érkezve a villanyrendőrnél balra kell fordulni,
és azonnal látszik az étterem terasza. A házat a XIX-XX. század fordulóján Kerekes ügyvéd úr építette. Tőle vette meg Szabó Miklós, a tanyán élő, jómódú gazdálkodó. A tanyán élők, ha tehették, a múlt század elején a városban is tartottak egy házat, ott laktak télen, amikor nem volt munka a határban. Az épület életében jókora kanyarok voltak, amíg végül vendéglő lett a lakóházból.
A tulajdonos Ölyűs József azért vásárolta meg a rendszerváltáskor, mert változtatni akart korábbi életükön. Világ életében vendéglátós volt és elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy új kihívásokat keressen. Volt egy nagyon jól prosperáló fagylaltozójuk, de egy idő után szakmailag többre vágyott, úgy döntött, hogy nyitnak egy saját éttermet. Azért ebbe a házba képzelte el, mert ez volt a város központja, számított a városi piac közelsége, már akkor adott volt a nagyméretű parkoló is, ami eleve fél siker, tehát úgy ítélte meg, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy itt egy jó vendéglő sikeresen működhessen. Nem keveset kockáztattak a ház megvásárlásával, hiszen el kellett adniuk a lakásukat is, hogy meg tudják venni. Albérletbe költöztek és hozzáláttak az átalakításhoz. A hatalmas 240 négyzetméter alapterületű épületet pontosan egy évig bontották. Háromszáz köbméter sittet szállítottak el. Az épületet 25 méter hosszan aláfalazták, 50 méter hosszúságban utólagos szigetelést készítettek, hozzáépíttettek egy 110 négyzetméter alapterületű konyhablokkot, az alaprajz alapján 45 méter új falazatot is csináltak. A bontás után újabb két év telt el, amíg elkészült.
Amikor megnyitottak 1993-ban, a mai étterem ketté volt osztva, az egyik felében ABC áruházat üzemeltettek. Akkoriban nagyon működött a román piac, rengetegen jöttek át Romániából cukrot, kávét, egyéb háztartási szereket vásárolni, virágzott a kereskedelem, nem maradhattak ki belőle. Fél év nyitva tartás után nyitották meg melegkonyhás éttermüket. Minden rendben volt, a Pelikán már bezárt, tulajdonképpen nem volt a városban étterem. Délben menüztettünk, este általában mindig telt ház volt, hétvégeken élőzene szólt, ment a ház, jöttek az emberek. Elégedetten nyugtáztam, mert éreztem, jó döntést hoztunk az étterem beindításával. A válságot ők is megszenvedték, mint mindenki ebben az országban. Hiszen a megélhetés szempontjából az étterem, a kocsma az, ami könnyedén elhagyható. De nagyon nagy problémát jelentett a magánvállalkozó vendéglősöknek a napközis konyhák alkalmi megjelenése a rendezvénypiacon. Versenyhelyzetük nem azonos, az iskolai konyhát támogatottak, ők pedig a többféle adót fizetnek.
Ölyüs Józsefnek egyébként különös hobbija van, régi étalapokat gyűjt. Vannak gyönyörű, bőrkötéses lapozható étlapkönyvei és vannak vékony papírra, géppel írt harmadosztályú, félbehajtott étlapjai is. A legidősebb darab 42 éves. Azon a resztelt máj ára 11,20 forint. A mai étlapokon ilyen étel már nem található (pedig nagyon finom), ilyen ár meg majd csak akkor lesz újra olvasható egy magyar étlapon, ha nem forint, hanem euró (?) lesz a fizetőeszköz. Akkor majd a közepes-drága kategóriába fog tartozni az ilyen áru étel, míg 11,20-ért a resztelt máj a „békeidőkben” a legolcsóbb ételek egyike volt.
