Kárpátalja szellemi kincsestárának beszédes darabjai

admin
461
találat

Kit neveznek Hurungya Petinek? Hogyan készül Bodó Erzsi káposztája? Milyen szerepe van a hagyományos paraszti közösségben a falu bolondjának?

Ezekre a kérdésekre kaphat választ az, aki fellapozza Kovács Elemér A vasfüggönyön innen. Kárpátaljai magyar anekdotakincs című könyvét. 

Kovács Elemér 40 éve foglalkozik újságírással, s ez idő alatt kiemelkedő figyelmet fordított a kárpátaljai magyarság tárgyi és szellemi kincsestárának legapróbb részleteire is. Régi mesterségekkel foglalkozó cikkeiben megszólaltatta Nevetlenfalu utolsó kerékgyártóját, Tiszaújlak utolsó kötélverőjét és Nagymuzsaly akkor már egyetlen malomkő-faragóját. „A történészek szerint 3 nemzedék alatt kopik ki a közösségi tudatból az, amit nem írnak le” – mondja az újságíró. Munkásságával így hozzájárult ahhoz, hogy a mesteremberek által felhalmozott tudás megmaradjon. Négy évtizedes munkája során sok olyan apró szófordulatot is megjegyzett, ami sokaknak talán nem is tűnik értékesnek, de egy személy vagy egy közösség beszédének sajátosságaihoz tartozik. Ilyen például a rendezetlen ruházatú ember megnevezése: Mátyfalván és Tiszaújhelyben ő Plavejku, Eszenyben Hurungya Peti, Batáron Halajku Gyuri, vagy az egyik legnépszerűbb, Bella Gyuri. Csongoron azt a nőt, akinek csálén állt a fejkendője, Kanyu Márinak nevezik. 

A könyvből megtudhatjuk, miért mondják a nehezen elkészülő dolgokról Verbőcön és Feketepatakon, hogy „Babrás, mint Bodó Erzsi töltött káposztája”. Bodó Erzsi helyi cigányasszony volt, aki mindenkihez bekopogott, hogy kisegítsék a töltött káposztájához hiányzó alapanyagokkal. 

Bőséges anyagot találunk egyes települések jellegzetes szokásairól is. Kárpátalja több településén szokás a lakodalom másnapján visszahívni a közeli rokonokat, barátokat, s ennek az alkalomnak beszédes elnevezései vannak. Csapon, Eszenyben és Szalóka környékén beszegő, jelezve, hogy a mulatozásnak hamarosan vége. Tiszapéterfalván ugyanezt cokipohárnak nevezik. Csonkapapiban visszavágónak hívják, mert a hangulat megközelítheti az előző napit. Aklihegyen nem a mulatozásra, hanem a menyasszony hajviseletére utal a kontyoló elnevezés. 

Kárpátalja tóháti falvaiban a hívatlan vendégekhez is kötődik egy szokás, a szennyestánc. Azokat a fiatalokat, akiket valamilyen oknál fogva (például a férőhelyek száma miatt) nem hívták meg a lakodalomba, de este a közelben lebzseltek és úgy figyelték a vendégeket, a menyasszonytánc után az ifjú pár behívta, és rövid ideig velük együtt mulattak. 

A könyv által nemcsak a közösségek szokásaiba, de értékrendjébe is betekinthetünk a falu bolondjának példája által. A könyv írója magas empátiával írta le, milyen szerepe van a falu bolondjának a közösség életében, mutatva ezzel, hogy a paraszti társadalomban neki is helye, elfogadottsága volt, őseink pedig érző, tisztességes, keresztény emberhez méltó módon viseltettek iránta. 

A könyv elektronikus formában elérhető a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet honlapján és a Magyar Elektronikus Könyvtárban is. 

Tóthné Espán Margaréta 

Támogatóink:
Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

Kérjük, ossza meg máshol is!