Egyesek múltja meghaladja a több 100 évet is. Precíz mestermunka tükröződik vissza e fából készült népi műemlékeken. Az Őrségi tájegység jellegzetes építménye, de Észak-Magyarország megyéiben
is sok helyen láthatunk. Sajnos az idő, a háborúk, a gondatlanság okán nem sok épen maradt haranglábbal találkozhatunk. Az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai területek viszont bővelkednek még e különlegességekben.
A haranglábak legtöbbször tölgyfából készült építmények. A templomi harangok elhelyezésére szolgáltak. A legnagyobbak elérhetik a 30-35 métert is. Alakjuk, szerkezetük igen változatos. Van, hogy kisebb ácsolt, Y alakú ágasfa formájúak, ezek az ún. egyoszlopos haranglábak. De lehetnek kétoszlopos vagy négyoszlopos alakzatúak.
Gyakran épültek templomok mellé, azok közelébe, de magánosan is állhattak. Az sem volt ritka, hogy kis falusi templomok tetőszékébe a kórus fölé egy-egy kicsiny, egyszerű haranglábat építettek be. Egyes típusoknál zsindely vagy sövénytető fedte a szerkezetet, ezzel védve az építményt, a harangot és a harangozót egyaránt. Voltak teljesen nyitottak, vagy zártak. Ilyenkor a szerkezetet oldalról körbekerítetté deszkából, lécekből, sövényből. Ekkor tárolóhelyként is szolgálhattak pl. a temetési eszközök számára.
Az Őrség egyik leghíresebb haranglábja Szomorócon található, 1877-ben épült, boronafallal körülvett egyoszlopos szerkezet. Vagy a legrégebbi, az 1755-ben épült pankaszi szoknyás harangláb. Szoknyás lenevezése abból adódik, hogy a tölgyfából készült talpgerendákat és a tartóoszlopokat körbekerítették. Az alsó részét, a szoknyáját zsúp, míg a toronysisakokat fazsindely védi.
Magyarországon lévő további haranglábak a teljesség igénye nélkül: Csaroda, Tákos, Szabolcs, Vámosatya, Tiszacsécse, Cered, Szalonna, Csetfalva, Felsőszenterzsébet, Orfalu, Daraboshegy, Gödörháza stb.
