A Madarasi Hargita Székelyföld legmagasabb hegycsúcsa és Székelyudvarhelytől 36 kilométerre található. A székelyek „Szent hegyének” is nevezik
ezt az egykori rétegvulkáni kráter pereméhez tartozó részt, ahol csodálatos kilátás várja az odaérkezőt. Télen és nyáron is tökéletes üdülő- és kirándulóközpontnak mondható a Madarasi Hargita. Télen sípályáival, nyáron kiránduló ösvényeivel csalogatja a népeket, természet-szeretőket, barangolókat, biciklizőket. A Hargitán a folyamatos hegyimentő szolgálat mellett panziók, menedékházak, és éttermek találhatók. Ha az arra járó nem is gondolja erősségének a magashegyi túrázást, van arra a lehetősége, hogy egy komfortos kedves teraszra kiüljön és egy ebéd, vagy kávé mellett élvezze a hegyi levegő tisztaságát. Az ember a Hargita csúcsán – legalábbis a hiedelmek szerint – megfiatalodik: a hidegebb szelek kisimítják arcán a gondok okozta ráncokat. Nem csak megfiatalodik itt az ember, de találkozik és érintkezik újra történelmével, kultúrájával. A Madarasi Hargita csúcsán fából készült kopjafák, fából faragott szobrok, kőrakások, turulmadár, székely- és magyar zászlók, illetve sámánoszlopok mutatják, hogy szent helyre érkeztünk – székelyek és külhoni magyarok zarándokhelyére tettük be a lábunkat (amelyre egyébként jó, ha bakancsot, vagy masszívabb túracipőt húzunk, mielőtt nekivágunk a helyenként sziklás ösvényeknek). Kövekből mi is oszlopot építhetünk, hogy hátrahagyjuk az utókornak: itt jártunk mi is, és ha jól időzítünk az ösvények mellett és a csúcson temérdek sok áfonyával színesíthetjük be nyelvünket, fogainkat s egész arcunkat. A Nagy Csúcs meghódítása mellett lehetőség adódik a Vízesés meglátogatása a Szökő-patakon. Ezekhez a helyekhez persze kijelölt útvonal vezet, figyelmesen kell követni a jelzéseket, hogy a fenyőerdő sűrűje el ne nyeljen bennünket. Ha a kedves barangoló olvasta már Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényét, ismerős lehet számára az a fenyvesekkel borított táj, amelyet a Hargitán talál maga körül. Talán az is elmondható kellő óvatossággal, hogy a Madarasi Hargitán járni olyan, mint a Tamási regényében barangolni: szóról szóra követni az ösvényeket, állatokat, patakokat és mohás erdőket, csak esetünkben nem csak a szavak, hanem az érzés és az illat is alakot ölt, megmarad s valóságos emlékké válik. Ha télen szeretnénk találkozni a Hargitával, arra is van lehetőség, csak szerezzünk be egy jó minőségű hóláncot, mielőtt útnak indulnánk! Télen ezen a helyen síparadicsom nyílik meg előttünk, a pályák decembertől április közepéig hóbiztosak. Kezdő és profi sízők számára is vannak pályák a legkönnyebbtől a legnehezebb fokozatig. Persze nem kell tudni sízni ahhoz, hogy remek időt tölthessünk télen is a kirándulóközpontban – fennáll a szánkózás, hóember-építés, kirándulás, forrócsokizás vagy forraltborozás lehetősége is! A hegy nem válogat, legyen akár hőség, akár fagy, minden kedves látogatót szeretettel és tárt erdőkkel – akarom mondani tárt karokkal vár!
Képek és források:
Támogatóink:
Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
