Léva (szlovákul Levice), a Lévai járás székhelye, a magyarság egyik északi végvára, ahol jelenleg tizenkét magyar kulturális, egyházi és oktatásüggyel foglalkozó magyar szervezet, illetve intézmény működik.
Ezek közül fontosnak tartom kiemelni a Czeglédi Péter Református Gimnáziumot és a Juhász Gyula Alapiskolát. A város nemzetiségi összetétele az utóbbi száz év során nagyban megváltozott. Míg 1910-ben 9 675 lakosából 8 752 magyar, 688 szlovák és 199 német volt, 2011-ben a 34 844 fős összlakosságból mintegy 27 050-an vallották magukat szlováknak, 3 202-en magyarnak, 12-en németnek. A fennmaradó körülbelül 4 000 fő közt a hivatalos adatok szerint találunk lengyeleket, cseheket, morvákat, bolgárokat, romákat, ukránokat, szerbeket és egyéb nemzetiségűeket is. A magyarság szörnyű fogyása ellenére mégis van a városnak magyar óvodája, általános iskolája és egyházi gimnáziuma. Ennél talán semmi sem érzékelteti jobban milyen értékrend, kitartás és hit él a mai, lévai magyar emberek szívében. A városban rengeteg látnivalót találhatunk, temérdek magyar vonatkozásút. Utunkat érdemes a lévai várral kezdenünk.
A vár a 13. században épült, a vele kapcsolatos első írásos adatok 1318-ból származnak. A Selmeci-hegyek sziklanyúlványaira épített, mocsarakkal körülvett vár stratégiailag a legjobban védhető végvárak közé tartozott. Első ismert ura Csák Máté volt, halála után pedig Károly Róbert király tulajdonába került, aki később a várat és a hozzá tartozó uradalmat feleségének, Erzsébetnek ajándékozta. A környező falvakból egyre többen költöztek az erősödő vár alá, ahol egy új település jött létre. A 14. században kiépült váralja először Új-, később Nagy-Léva néven szerepelt.
A 16. században a vár tulajdonosa az a Dobó István lett, akinek nevét leginkább az egri vár védelme nyomán ismerhetjük. 1558-ban a királytól megkapta a lévai uradalmat és a lévai várkapitányi tisztet. A török támadásoktól tartva Dobó István megerősítette az eredetileg gótikus lévai várat, majd erődítmény jellegű szárnnyal bővítette az alsó várudvarban. A munkálatokkal 1571-ben végeztek. Ez az épületszárny, melyen Dobó István emléktábláját is elhelyezték, jelenleg a Barsi Múzeum kiállítótermeként és tárlójaként működik. 1561-ben Dobó István Bars vármegye főispánja lett. 1572. május végén halt meg a szerednyei ősi, családi fészekben.
A vár gyakran volt különböző harcok színtere. Rövid időre török kézre jutott, körülbelül egy évig a vár kapitánya Csatra Patra Ali pasa volt, míg 1664. június 12-én a császári hadsereg ki nem űzte őt a várból.
A Rákóczi-felkelés alatt II. Rákóczi Ferenc fontos stratégiai központnak tekintette. A Trencsénnél 1708-ban vereséget szenvedett kurucok visszavonuláskor a lőszerraktárt felrobbantották, az erődítményt felgyújtották, a várat körülvevő árkot pedig a kúttal együtt betemették, hogy az ne kerüljön labanc-kézre. Így veszítette el egy rendkívüli várunk hadászati jelentőségét.
1688-tól 1867-ig az épen maradt Dobó-kastély, a kapitányi épület és a várudvar tulajdonosává az Esterházy család vált. Utolsó tulajdonosai pedig a II. világháború végéig egy bécsi bankár testvérpár, a Schoeller testvérek voltak.
