Európa második legnagyobb folyója mintegy 2850 kilométer hosszú. Nem hiába nevezik a nemzetek folyójának, hiszen Németországtól Romániáig 10 országot köt össze. Ez a Duna.
A szerbiai rész egyik legszebb szakasza a Vaskapu szoros, amely Szerbia és Románia határán húzódik. Az Al- Duna bővelkedik természeti kincsekben és történelmi érdekességekben. A Belgrádtól Kladovóig tartó hajókirándulás a Száva kikötőben kezdődik és mintegy tíz órányi utazás során a part mentén húzódó erődítmények, várak, kiemelkedések, sziklák kerülnek a látókörbe. Elsőként a Kárpát-medence egyik legnagyobb vára, Szendrő vára tárul elénk, amelynek alaprajza háromszög alakú és 21 tornya volt. A 15. században épült. A történelem során többször ostromolták, törökök, magyarok és a habsburgok is elfoglalták. A második világháború után került végelgesen szerb uralom alá.
Rám váránal kezdődik az Al – Duna azon szakasza, amely már természetes országhatárt jelent Románia és Szerbia között. Továbbhajókázva, a Vaskapu szoros, a Duna legszebb szakasza előtt a vízből kiemelkedik a Babakáj – szikla, amely egykor 50 méter magas volt, de a Vaskapu Erőmű üzembe helyezése után, a duzzasztással ma már csak a csúcsa látszik ki. Több legenda is fűződik hozzá. Itt kezdődik a Vaskapu – szoros Nemzeti Park is, amely védett terület és mintegy 100 kilométer hosszan húzódik a folyó mentén. A szoros kezdetén, a román oldalon az Almás hegység oldalában áll az a Baross – tábla, amely a Duna magyar szabályozóinak emlékét őrzi.
Az Al-Duna szerbiai szakaszának legjelentősebb várroma a Galambóci–vár, amely Golubac kisváros mellett egy sziklából emelkedik ki, részben pedig a vízben áll. Már a római korban is erődítmény állt ezen a helyen. A mai vár alapjainak építését a 13. században kezdték meg. Atörök és magyar-szerb háborúk gyakori helyszíne volt a vár. Mai romos állapotában is szép látványt nyújt, de európai úniós pénzekből sikerül rekonstruálni az építményt.
A Kárpát-hegység és a Balkán közötti természetes határt az utóbbi korig mindig is Vaskapunak nevezték. A hajózás megkönnyítésére Tiberius római császár 33–34 során a szoros jobb partján egy 210 méter hosszú utat építtetett, ennek segítségével lehetett biztosítani a hajók állati erővel való vontatását. A hajózás biztonságossá tételének, az Al-Duna szabályozásának gondolatát Széchenyi István vetette fel, és a munkálatokat már 1834-ben elkezdték, de egy év múlva abbahagyták, és csak 1856-ban nyílt lehetőség a folytatásra. A szabályozott szakaszt 1896-ban adták át. A Duna teljes szakaszának hajózása a Vízerőmű megindítása után vált zökkenőmentessé.
Donji Milanovac után következik a folyó leglátványosabb része, a Nagy-, majd a Kis Kazán-szoros. Itt a Duna szélessége mindössze 150 m, mélysége viszont 80 méter körüli. A szorosból kifelé hajózva egy hatalmas, kőbe faragott arc tárul elénk, ez Decebal domborműve. 55 m magas, 25 m széles, és ezzel Európa legnagyobb kőbe faragott szobra. A szoborral szemben, a Duna másik oldalán egy régi emléktábla, a „Tabula Traiana” áll, amelyet Decebál dák vezér ellenfele, Traianusz római császár emelt, hogy a római csapatok bevonulását és a dákok elleni győzelmüket emlékezetessé tegye.
Az Al – Dunai hajókirándulás második részében a kelet-szerbiai vidék érdekességeit, valamint a Duna mellett folytatott ásotások eredményeit ismertetjük.
