Szecesszió Szabadkán – Komor és Jakab tervezésében

admin
157
találat
Szecesszió Szabadkán

Szabadka legjelentősebb századfordulós emlékei Komor Marcell (1868–1944) és Jakab Dezső (1864–1932) építészpáros nevéhez köthető.

A két építész 1897-től közös tervezőirodában működött Budapesten, megosztva a feladatokat oly módon, hogy Komor volt az építmények konstrukciójának kidolgozója, Jakab pedig a díszek, a finom részletek tervezője. Első közös, szabadkai munkájuk az 1902-ben épített zsinagóga. 

A zsinagóga elsődleges terve eredetileg a szegedi zsinagóga építésére 1899-ben kiírt pályázat egyik pályaműve. Komor és Jakab terve ekkor ugyan a második helyre került, a készítői mégis lehetőséget kaptak annak kivitelezésére, csupán egy másik városban, Szabadkán. Arányos, centrális alaprajzú, szerkezeti és esztétikai szempontból egyaránt újszerűséget hordozó épület valósult meg. Az ötkupolás zsinagóga központi kupolája egy nyolcszögű acélkonstrukcióra támaszkodik. Ez a kör alakban elhelyezett nyolc vasoszlop képezi az épület szilárd alapját, ugyanakkor szimbolikus jelentést is hordoz, lévén, hogy a szent Tóra őrzésére szolgáló mózesi sátorra utal. Komor Marcell és Jakab Dezső a zsinagógánál alkalmazta először a magyar népművészet ihlette szecessziós díszítésmódot, amely az épület homlokzataira és a belső térre egyaránt jellemző. Az épület leghangsúlyosabb, középső részén olvashatóak le leginkább az építészpárosra, de általánosabban a szecesszió magyar változatának képviselőire jellemző díszítőelemek: a stilizált pávatoll-, a szív-, és virágmotívumok (tulipán, szegfű, rózsa). Mindezek háromféle anyagba öntve szerepelnek a zsinagóga épületén, a homlokzaton terrakottából, a belső térben falfestményként, illetve a Róth Miksa által készített üvegablakokon.

A Városháza tervezésekor többféle szempontból is érvényesíteni kellett a funkcionalitás elvét, hiszen egyrészt közigazgatási központnak, másrészt olyan üzleteknek szánták, amelyek majd biztosítani tudják az épület fenntartását. Az épület terve már 1907-ben elkészült, 1908–10-ig fel is épült, ám teljes befejezésére csak 1912-ben került sor, ugyanis a belső tér és a berendezés körüli aprólékos munkák csak ekkorra fejeződtek be. Az épület legreprezentatívabb része az északi főhomlokzat, a földszinten húzódó árkádokkal, hangsúlyos sarokrizalittal, illetve a két különböző méretű torony által keretezett központi rizalittal. A stilizált tulipánmotívumban végződő középső rizalit üvegablakai Róth Miksa és Nagy Sándor alkotásai. Itt található a díszkapu, amelyen át egy tágas lépcsőház vezet a három tanácsterembe, a Díszterembe, illetve a Sárga és Zöld terembe. Az épület díszítését itt is a népművészet ihlette, minden apró részletet Jakab Dezső tervezett és rajzolt meg. A berendezés fabútorain felbukkannak a székely kopjafákról kölcsönzött motívumok is. Az épület nagyrészt megőrizte eredeti funkcióját, a földszinten ma is üzletek sorakoznak, az emeleti helyiségek pedig különböző hivataloknak adnak helyet. A gazdagon díszített tetőzetet itt is a Zsolnay-gyárból származó cserepek fedik, de az egyes homlokzati és beltéri díszítőelemek alapanyagát ugyancsak Zsolnay kerámia adja.

Képek forrásjegyzéke:

https://bit.ly/3tkEevg

https://bit.ly/3NrpQtk

https://bit.ly/3xoDnfH

Támogatóink:
Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

Kérjük, ossza meg máshol is!