Palics a szerb-magyar határ közvetlen közelében, a településről elnevezett tó partján fekszik. Gyakorlatilag Szabadka elővárosa, attól 8 kilométerre keletre fekszik,
autóval, autóbusszal kerékpárral és akár gyalog is jól megközelíthető. A kisváros, turisztikai központ számos szempontból csábító kirándulóhely. Hatalmas, részben körüljárható tóval rendelkezik, melyet a jellegzetes szecessziós épületek mellett mesés ún. korai svájci nyaraló-stílusban épített villák, illetve éttermek, kávézók öveznek, emellett itt működik Szerbia egyik legszebb állatkertje, a Palicsi Állatkert is. A varázslatos Palicsot találóan ékszerdobozként is emlegetik. Épített környezete mellett tőzegerdő veszi körbe a települést, számos park, és zöldövezet, széles sétányok szelik.
A múlt században a tó még kedvelt fürdőhely volt, az akkori Palicsfürdő számos híresség és közember számára biztosította a nyári kikapcsolódást. A tó minőségének fokozatos romlása miatt ma már sajnos fürdésre nem ajánlott, de a víz tisztítására és a tisztántartására folyamatos kísérletek és projektek próbálnak megoldást találni.
Komor Marcell és Jakab Dezső építészpáros irodájának kivitelezésében készült el palics híres épületegyüttese, a Víztorony, a Vigadó és a Női fürdő, melyeken a szecesszió magyar változatával találkozunk. Mindhárom palicsi emléknél hangsúlyos szerepet kap a fa alapanyag, amely egyszerre jelenti a szerkezetet és a díszítést is.
A Víztorony, az üdülő bejárata egykor a villamosmegálló szerepét is betöltötte. Két építészeti egység, a torony és a pavilon alkotja, melyeket egy széles, székelykapura utaló ív kapcsol össze. A Víztorony legfőbb díszítőmotívuma a szív, amely mindkét egységnél a torony alatt körbefutó fagyűrűt csipkézi, de figyelemreméltó az oszlopokba faragott, kékre, sárgára és pirosra színezett díszítés is.
A Palicsi Vigadó rendeltetését és elhelyezkedését tekintve is az egykori fürdő központi épülete, eredetileg a fürdőbe érkező vendégek szórakoztatását célozta, kávéháznak, étteremnek és bálteremnek adott otthont. A szabályos négyszög alaprajzú épületet két rész alkotja, amelyekhez egy-egy lekerekített, fedett, fából épített terasz is kapcsolódik. Az épület jellemző motívumai a sugarasan szétfutó, stilizált pávafark a Víztoronyra néző oldalon, illetve a teraszokon és az erkélyen található háromágú tartóoszlopok, melyeket élénk színű, stilizált virágok díszítenek.
A Női fürdő épületén a fent említett motívumok ismétlődnek, mégis a Víztoronyhoz és a Vigadóhoz képest eltérést jelent a kizárólagos fa anyaghasználat. A vízbe nyúló, ív alakú formába illesztett építmény egésze cölöpökön áll. A fürdőház központi része négyzet alaprajzú, mindkét oldalán fakabinok sorakoznak. A legfőbb díszítőmotívumai között a már említett háromágú oszlop, illetve az ugyancsak ismétlődő szívminták szerepelnek. Az épületet a kínai pagodákra emlékeztető sátortető fedi. Az épületegyüttes részét képezik a különleges lefedésű, alacsonyabb épületek, az öltözőkabinok, valamint az építmény víz felőli oldalának teljes hosszában körbefutó, napozásra kialakított famóló.
Képek forrásjegyzéke:
Támogatóink:
Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
