Eszéktől 20 kilométerre délre, Szlavóniában a Vuka folyó partján fekszik a két Árpád-kori magyar falu, Kórógy és Szentlászló.
Ez a két település valóságos magyar szigetet alkot a horvátok által lakott térségben, ezért az itt élők több szempontból is mások, mint a Kárpát-medence többi részein élő nemzettársaik. Megőrizték archaikus beszédstílusukat és ősi néphagyományaikat, melyeket mindmáig büszkén őriznek. Kórógyon a sok sok helyi népdal mellett a Kárpát-medencében egyedülálló temetkezési szokások is fennmaradtak. Nincs miért szégyenkeznie Szentlászlónak sem, hiszen ez az egyedüli olyan szlavóniai falu, ahol fennmaradt a helyi magyar népviselet. Mindez viszont a múltszázad végén dúló délszláv háború veszélybe sodorta. A két település ugyanis pontosan a frontvonalon helyezkedett el, ezért stratégiai jelentőséggel bírtak. Az első gránátokat a szerb megszállók 1991 júniusában lőtték ki a falvakra, ekkor érte találat Kórógy református templomát is. A folyamatos tüzérségi támadást miatt először az év szeptemberében a megszállók elfoglalták Kórógyot. A szomszédos Szentlászló viszont még tartotta magát. Végül 152 napos ostrom után a falu maroknyi magyar védője nem bírt tovább a túlerővel, ezért november 23-án kitörtek az ostromgyűrűből, a település pedig a szerb szabadcsapatok martalékává vállt. A megszállók a lakosságot mind két faluból elűzték, házaikat kifosztották és felgyújtották. Csupán a háború végeztével, 1998-ban térhettek vissza az emberek a faluba, akik addig menekültségben éltek. Szentlászlón egyetlen épület sem maradt épségben, a háború után az egész falut újjá kellett építeni. Kórógyon némiképp jobb volt a helyzet, de a károk ott is felbecsülhetetlenek voltak. A települések újjáépítésével párhuzamosan a helyi kulturális életet is újjá kellett szervezni. Szerencsére ez is sikerült mindkét településen. Harminc évvel a tragikus események után bátran kijelenthetjük, hogy Kórógynak és Szentlászlónak sikerült újjászületnie a hamvaikból. Mindezt pedig úgy, hogy közben sikeresen megőrizték eredeti magyar kultúrájukat.
Támogatóink:
Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
