Bács-Bodrog vármegye egykori fővárosa, Zombor ma Nyugat-Bácska adminisztratív és gazdasági centruma. A klasszicista stílusban épült, 50 ezer lakost számláló település a környék magyarságának is a központja.
A maroknyi, alig pár ezer lelket számláló közösség székhelye a Magyar Polgári Kaszinó, melynek épülete vonzza a tekintetet. A város legnagyobb nevezetessége viszont a községháza és a település főterét uraló egykori vármegye háza. A Zomborba látogató turista viszont hamar figyelmes lesz arra, hogy a településen a megszokottnál jóval több a lovaskocsi. De nem akármilyen szedett-vetett lovaskocsik, hanem sokkal inkább mesébe illő lovas hintók. A jelenség megértéséhez vissza kell utaznunk az időbe egészen a 19. század második feléig, ekkor érkezett ugyanis meg a vasút a délvidéki megyeszékhelyre. A városlakók pechére viszont a vasútállomás a belvárostól bő két kilométerre épült fel. Zombor vezetése ekkor úgy döntött, hogy nem csak a városlakók, hanem az odaérkezők kényelmének érdekében is engedélyezi a lovastaxik működését. Na, de nem lehetett bárkiből lovastaxis, azaz fiákeres, a városatyák ugyanis kezdetben mindössze 15 engedélyt adtak ki. Az engedély megszerzéséhez pedig komoly feltételeket kellett teljesíteniük a kocsisoknak. A leendő fiákereseknek különböző vizsgákat kellett tenniük, és szekerük sem lehetett akármilyen. Fontos volt például, hogy azokat két ló húzza, zártak legyenek, de az ülések kényelmére is ügyeltek. A fiákereseknek szerencsére bőven akadt munkájuk, ezért a városvezetés néhány évtized múlva már engedélyezte az egyesfogatok alkalmazását is, sőt a létszámkorlátozásokat is eltörölte. A feljegyzések szerint volt olyan időszak a város történelmében, amikor száznál is több lovastaxis tevékenykedett Zombor utcáin. A hanyatlást az autók megjelenése okozta, de a fiákereket szerencsére ők sem tudták teljesen kiszorítani a városból, igaz a zombori fiákeresek manapság leginkább már csak turisztikai célt szolgálnak. A kocsisok jellemzően a város központjában álló parkban várják ügyfeleiket, ahonnét már nem a vasútállomásra, hanem városnéző túrára viszik őket.
Támogatóink:
Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
