A Kisfaludy gőzös az első lapátkerekes, személyszállító-gőzhajó volt a Balatonon. Nevét a Balaton költőjéről, Kisfaludyról kapta. Fedélzetén 300 utas szállítására volt lehetőség és 2000 mázsa teherbírású uszály
vontatására volt alkalmas. A hajótestet az Óbudai Hajógyárban építették, a lapátkerekeket az Angliában gyártott Penn-gyártmányú gőzgép hajtotta. A gőzöst darabokban szállították le részben szárazföldön, részben vízen a Balatonra. Óbudai, trieszti, komáromi hajóépítők szerelték össze a part mentén kipakolt több ezer darabból álló gőzöst. Mind külső, mind belső megjelenése lenyűgöző volt. A hajót fehér és arany belső burkolat, mahagóni oszlopok és tükrök díszítették. Ebédlőterem és könyvtár is volt a hajón.
Gróf Széchenyi István 55. születésnapján, 1846. szeptember 21-én bocsátották vízre a „magyar tengeren”, de ekkor még a hajó nem volt teljesen kész. A próbautakon szerzett észrevételek alapján a hajóépítők még további módosításokat végeztek a hajón. A gőzöst a mai belső móló mellett, a parti sétány végénél engedték vízre Tasner Antal, Adam Clark, John Masjon, Hertelendy Károly, Beszédes József vízmérnök, hajóépítő munkások és seregnyi néző jelenlétében. A gőzös Keszthely, Kenese, Alsóőrs között közlekedve szállította utasait Füredre.
A szabadságharc idején a délvidéki harcok utánpótlását biztosította, 1849 májusában pedig hadifoglyokat is szállított. 1887-ig üzemelt.
2012. tavaszán kezdődött el a gőzös újjáépítése. Sajnos a II. világháború alatt a hajó tervei megsemmisültek, csak néhány rajz és egy fénykép maradt meg. Ezek és egy makett alapján végezték a hajó rekonstrukcióját a mai modern kor igényeihez igazodva. A tervezésnél alapvető szempont volt az eredeti, lapátkerekes meghajtás megtartása, de nem gőzgép hanem villanymotor működtetéssel. Az újjáépítése a szegedi Mahart Tiszayacht Kft. tápéi üzemében történt. A munka során nagy mennyiségű, 40 tonnát is meghaladó acéllemezt használtak fel. Mint korábban, most is külön-külön szállították Siófokra az egyes részeket, a hajótestet, a felépítményt, a galériát, a habvédet, a lapátkereket. Az összeszerelési, a gépészeti, villanyszerelési, belsőépítészeti munkákat követően 2015. július 6.-án délután öt órakor futott ki újból a balatonfüredi kikötőből az újjászületett gőzös. Az impozáns gőzös 26 méter hosszú és 9 méter széles paramétereivel hasítja a Balaton hullámait.
A közel száz fő szállítására alkalmas hajó séta,- rendezvény- és múzeumhajóként működik. 1-2 órás sétahajó utakat lehet vele megtenni. A fedélzetre lépve máris megcsodálhatóak a hatalmas lapátkerekek, keresztrudas árbocok, az ezekre felfutó kötélcsarnokok, csigarendszeres feszítők, vörösréz kürtők, aranykoronás kémény, díszes hajóharang. A kormányállásban klasszikus fából készült kormánytorony látható, sárgaréz veretes kormánykerékkel. A hajótestben könyvtárat, egy 50 négyzetméteres szalontermet is láthatunk, amely betekintést ad a 19. századi hajózás történetébe. Panoptikumi figurák által (gróf Széchenyi István, szorgosan dolgozó hajóács, kormos külsejű fűtő, lustálkodó matróz) megfigyelhető az akkori hajós egyenruhákba öltözött legénység. A falon elhelyezett tablók segítségével megismerkedhetünk a balatoni hajózás történetével, a gőzhajókkal, a Széchenyi család hajózás terén végzett munkásságával és természetesen a hajó újjáépítési folyamatairól is nézegethetünk fotókat. Ezen kívül számos érdekes hajózáshoz kapcsolódó tárgy, eszközök, hajóágyú látható még.
További érdekes információk: http://kisfaludygozos.hu/media.html
{gallery}tajerinto/kgozos{/gallery}
