Túristvándi az Erdőhát és a Tiszahát határán fekszik, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A községet a Túr folyó közel 99 kanyarulatával öleli körül. Ez a kicsiny, kb. 700 főt számláló falu méltón lehet büszke
a Közép-Európában is ritkaságnak számító alulcsapós vízimalmára.
A turisták által igen kedvelt kirándulóhelynek számít a Túristvándi Vízimalom. Évről évre egyre több hazai és külföldi vendég keresi fel. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen Közép-Európában méretét és felépítését tekintve egyedinek számító ma is működőképes Ipartörténeti műemlék. Hogy a malom pontosan mikor épülhetett arról információk nincsenek. Valamikor a 18. században. Jelenlegi kialakítását Mária Terézia uralkodás idején érhette el. Legalábbis 1752-es levéltári adatok erre adnak utalást. Az évszázadok alatt átvészelt több vihart, rongálást a favázas szerkezetű építmény. A vízimalom népi stílusban épült, alulcsapós és három kb. 6 méter 20 cm átmérőjű kerekkel van ellátva. Az épület belsejét 11 ablak világítja meg. Kívülről három erkély díszit, amelyről csodás kilátás nyílik az Öreg-Túr folyóra és környékére. Fazsindelyes tetőszerkezetét az 1960-70-es évek felújítása során kapta vissza. A tetején két torony található. Az épület északi oldalán a kerekek, a viziláda és a duzzasztó zsilip van, melyek a malom „lelkét” adják. Sokáig két kővel ún. parasztlisztet őröltek és egy kővel pedig daráltak. A malomkő egyik darabja ma is látható a bejáratnál. A 20. század elején korszerűsítették, ekkor Ganz hengerszékeket szereltek be, amitől jobb minőségű gabonát tudtak őrölni. Illetve dinamót szereltek fel így megoldották a helység belső világítását is, mivel korábban olajmécsessel és petróleumlámpával világítottak. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság 1995 és 1998 között ismételt felújításokat végeztetett a malmon. Szerkezetét sikerült felújítani úgy, hogy még ma is alkalmas az őrlésre, bármikor működésbe hozható. A malom udvarán rendezik meg a Nemzetközi Molnártalálkozót.
Az épületben a vízimalom történetét, működését elmesélő kiállítás is megtekinthető
A faluban található a környék egyik legszebb gótikus stílusjegyeket viselő református temploma. 1470 és 1480 között épült. Érdekessége, hogy bejárati ajtaját és faragott, csúcsíves ablakait, diadalívét Hunyadi Mátyás kőfaragói készítették. A templomban tűzvész és árvíz is tett kárt az idők folyamán. De ezeket a károkat az évek során próbálták kijavítani és a rekonstruálni az eredeti állapotokat. Valaha egy harangláb is állt mellette, amelyet most a Szentendrei skanzenben láthatunk.
Az egykori kovácsműhely/ház falán egy emléktábla ad hírt arról, hogy valaha itt élt Móricz Zsigmond nagy magyar költőnk. A költő itt járta ki az elemi iskola első és második osztályát. A község fontos állomás volt az életében. Életem regénye c. művében így emlékszik vissza: „Istvándi volt az én jellemformáló kohóm.”
Természetvédelmi szempontból fontos területe Istvándinak a Rókás legelő elnevezésű ősgyepes terület. A gyepes területen öreg tölgyek, vadkörtefák emelkednek a magasba. Itt található az Őrhalom domb is. Eredetileg négy halom volt, de mára csak egy maradt fenn. Valószínűleg katonai megfigyelő pontként funkcionáltak. A legelő és a környék is több védett természeti értéket rejt magában. A folyóban csuka, harcsa, ponty, márna, kecsege stb. is megtalálható, de a keresztes vipera szintén felbukkanhat a füves területeken. Ritka növényfajok közül a réti füzényre, sárga nősziromra, vízitökre, tavirózsára bukkanhat a természetkedvelő.
A malomról, látnivalókról többet megtudhatunk a http://turistvandi.hu/ oldalon.
