A szerémségi magyarság központja

admin
98
találat

A nehéz gazdasági helyzetben egyre kevesebb a munkalehetőség a vajdasági településeken. Ezért sokan külföldre mennek, azonban Szerémségben van olyan helység is, ahonnan nem költöznek el a lakosok.

A szerémségi Maradékon jellegzetesen mezőgazdasággal foglalkoznak a helyiek. Kétezer lelket számlál a település, ebből 500-an vallják magukat magyarnak. Rendezettek az utcák és a házak. A gazdasági helyzet azonban itt is rányomja bélyegét a mindennapokra, viszont az emberek nem az elvándorlásban keresik a megoldást. A gazdálkodók a növénytermelést összekötve az állattenyésztéssel próbálnak boldogulni, de az utóbbi években inkább a gyümölcsészet hódít, ugyanis az állam is kedvező támogatási feltételeket nyújt fiatal gazdáknak gyümölcsösök telepítésére és a külföldi piac is egyre nagyobb érdeklődést mutat a szerbiai, illetve a vajdasági gyümölcs iránt.  A faluban hivatali munkahelyet csak elvétve lehet találni. A postán, az iskolában és az óvodában, illetve az üzletekben csak egy-két ember juthat munkához. A földek megművelése és az állattenyésztés nyújt megélhetést, a falusi turizmus kifejlesztése pedig további munkahelyeket biztosíthatna az embereknek. A helyi református lelkész is hozzájárult a munkahely teremtéshez a faluban. Tevékenykedésének köszönhetően nyílt meg öt évvel ezelőtt  a magyar nyelvű óvoda, majd továbbgondolva az adottságokat és a lehetőségeket, valamint köszönve a tartományi vezetőségben tevékenykedőknek az általános iskolában 37 év után 2015-ben újraindult a magyar tagozat. Az akkori összevont tagozatban egy elsős, két másodikos, egy harmadikos és egy negyedikes kisdiák  tanulhatott anyanyelvén, Vajdaság legdélebbi magyar településen. A második évfolyamban már hatan vannak és a szülők egyre jobban ismerik fel annak a jelentőségét, hogy gyermeküket anyanyelvükön iskoláztassák. Kezdetben a játékos tanulással sajátították el az alapfogalmakat, hiszen családi környezetben alig hallottak magyar szót a gyerekek.  A mindennapos foglalkozások és az új környezet viszont eredménnyel járt: ma már nem csak beszélnek, hanem szavalnak és énekeket is tudnak a gyerekek. Az iskolára való előkészületet és a magyar nyelvet már születéstől kellene használni. Halász Dániel református lelkipásztor  kötelességének érezte megmenteni a nemzetet:

-Láttam azt, hogy  itt valamit tenni kell, és úgy gondoltuk, hogy az óvoda mindennek az alapja, tehát minél kisebb korban sajátítja el valaki a nyelvet, annál hatékonyabban tudja ezt megélni majd a későbbi életben, és ezzel párhuzamosan 2013 szeptemberében indítottuk az iskolabuszt is, amikor a gyerekek elkezdtek magyar nyelvű iskolába járni Újvidékre, majd aztán később itt helyben is beindult ilyen összevont tagozat. Úgyhogy ennek mi is csak részei vagyunk. Az óvoda egy új helyet kap a Szórványközpont keretén belül, ami remélhetőleg egy – két éven belül meg is fog valósulni, és akkor innen úgymond ki fog költözni, ami egy akkreditált óvoda lesz és a törvényi előírásoknak is teljesen meg fog felelni.

Az anyanyelvápoláshoz és a magyarság megmaradásához sokban hozzájárul a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület működése is, amely keretében néptánc-oktatás is folyik. A nemzeti ünnepek megtartása, mint például a március 15-e, vagy augusztus 20-a, Szent István napja, különös jelentőséggel bír a szórványközösség életében, hiszen magyarságuknak így tudnak igazán tisztelegni. A  Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben, és Szerémségben hét éve emlékeznek meg a szabadságharcról. Akkor még csak szerényen, ma már bátran állnak ki a jövőjükért, hiszen küldetésüket teljesítik, fejtette ki Berta Zoltán, az egyesület alelnöke:

-Ez a siker az egyetemes magyarság sikere is, mert érezzük, hogy rákapcsolódtunk a vajdasági tömbmagyarságra, vagyis a délvidéki magyarság  korpuszba, és ezáltal az  Anyaországra is, ez a kapocs kovácsol bennünket össze. Én úgy érzem, hogy  van jövője a maradéki magyarságnak, mert mi vagyunk azok, aki ezt a jövőt meg kell, hogy teremtsük, és hogy ezért a jövőért küzdjünk. Az anyaországtól és a tömbmagyarságtól úgy érezzük, hogy mostmár nem vagyunk elfelejtve itt a déli végeken, és a kinyújtott kézbe szeretnénk belekapaszkodni. Az anyaország erősödését igenis megérezzük, és ez úgy tud megvalósulni, hogy sok szinten tudunk kibontakozni. Maradékon itt van az iskola, itt van az óvoda, itt van a művelődési egyesület, és óriási szerepe van a  művelődési egyesületnek, mert ez volt a csírája annak, hogy majd negyven év után sikeresen beindítsuk a magyar tagozatot az iskolában.
Az önszerveződéshez és a talpon maradáshoz nélkülözhetetlenek a különböző támogatások. A Szülőföldön magyarul diáktámogatás jól jön egy-egy háztartásban. A Magyar Kormány által nyújtott gazdaságélénkítő program keretében a maradéki gazdálkodók is sikeresen pályáztak, de még nagyobb jelentőséggel bír a Magyar Kormány Nemzetpolitikáért felelős államtitkárságának programja, a Petőfi program, amely keretében tavaly szeptemberben egy ösztöndíjas érkezett a településre. Szabó Nóra a hagyományápolás és a nemzeti hovatartozás jelentőségét táplálja  a helyeikbe. Az összefogás és a tenni akar nagy szó ezen a vidéken. A szerémségi magyarok valóban átérzik a szórványságot, hiszen évtizedeken keresztül úgy kellett kiállniuk érdekeikért, hogy anyanyelvüket csak a családban használhatták. Most a felemelkedés reményét látják a felnövő generációban.

Kérjük, ossza meg máshol is!