A hagyatékok megmentése

admin
55
találat

Az ember lelke mélyén visszavágyik abba a környezetbe/közösségbe, amelyből kiszakadt vagy megpróbált hátat fordítani neki a jobbat, a kényelmesebbet keresve. Fejes Endre és felesége Ágnes

Tornyosról hét évvel ezelőtt költözött ki/vissza a közeli kevii tanyavilágba, amikor a Gyömrei-úton eredetileg azzal a céllal vásároltak tanyát, hogy azt hétvégi házzá csinosítják. Akkor még maguk sem gondolták, hogy ott lesz igazi otthonuk. Múltjukat, a paraszti gazdálkodást és hagyományokat tisztelő emberekről lévén szó, megőrizték a régi gazdálkodási eszközöket, amelyeket már régen kiszorítottak a korszerű mezőgazdasági gépek, s egyszerre csak azt érezték: szűkös lett számukra a tanya lakóépülete.
-Akkor született az ötlet, hogy múltunk értékei megérdemelnének egy külön épületet, ahol megőrizhetnénk a használati tárgyakat. Elképzelésünk valóra váltásához senkitől sem kértünk támogatást. Bent a faluban találtam egy rogyadozó, hármas tagoltságú, nyitott verandás házat, ami a népi építészet jeleit viseli, és megszületett elképzelésemben a Tájház gondolata – meséli Fejes Endre és megeleveníti az épület történetét is: – A faluban ez volt az első deszka oromzatú ugyan, de már “piros cserepes tetejű ház”, ami csendőrlaktanyaként szolgált. Ezt az épületet 1945 után a helybeli sírásónak adta az állam, akinek későbbi örökösei nem sokat törődtek az épülettel. Kérdezték is tőlem a falubeliek, mit kezdek azzal a romhalmazzal, az udvaron ágaskodó eperfákkal, amikor ott van a szép tanyánk, körülötte gyümölcsössel. Igaz, sok munkával, de tudtam vele mit kezdeni, hiszen tárgyaival együtt kis múzeumra hasonlít a rendbetett épület, s mindenkit jóleső érzés tölt el, aki a verandára lép.
-Mennyire korhűek a lakberendezések, a bútorok, a használati tárgyak?
-Nem beszélhetünk több százéves tárgyakról, legfeljebb négy-öt nemzedékkel ezelőtti eszközökről, amelyeket az egyszerűség és funkció jellemez. A bútorok egy része, mindenek előtt a szobabútor az 1940-1950-es évek “divatjának” jeleit viseli, de a konyha, a “kiskonyha” bútorai és berendezése, s az asztal meg székek mellett ide tartozik a “kredenc”, a mosdóállvány, de még a rakott tűzhely, a csutka vagy “kukorica-csuma” tüzelésű rakott “sparhelt” is, sokkal régebbi eredetűek. A kemencét már mi építtettük be. Vannak kemencerakó mesterek, akik lapjára rakott cserépből vagy samott-téglából építenek kemencét, de hagyományos építésű, kerek kemencét képzeltem a szobába, kuckóval. Egy öreg mester “csík-sárból” építette meg a kemencét, amit télidőben időnként befűtünk.
-Hosszadalmas lenne felsorolni a tájházban látható eszközöket, de  villantsunk fel közülük néhányat….
-A tányérok, csuprok, köcsögök nem hiányoznak a tájházakból és néprajzi gyűjteményekből, így a mi tájházunkból sem. Itt vannak a kézi szerszámok, a répaszedő villától a szalmahúzó horgon keresztül a kaszáig és tokmányig, a kéveszedő “kukáig”. A lovas világra lószerszámok, a hámfák emlékeztetnek. Méhészeti kellékeket, a házak nádazásához szükséges szerszámokat is találtam pókhálós padlásokon, de itt vannak az 1930-as években elterjedt kukoricamorzsolók és darálók, a szecskavágó, a daráló, de még egy kézi hajtású parazsas disznópörkölő is.
-S a tájház udvarán álló öreg eperfák?
-Ritkaságszámba mennek Vajdaságban, pedig nem csak pihenni lehet árnyékukban, hanem ízletes pálinkát lehet főzni az eperből, s tesszük is, mint egykor őseink, és azzal kínáljuk meg Tájházunk látogatóit.

{gallery}tajerinto/Kevi{/gallery}

Kérjük, ossza meg máshol is!