Répaszedő és kévehányó villa, kasza, teherszorító kampó, szecskavágó, tiloló, gereben, köpülő – és sorolhatnánk vég nélkül a paraszti gazdálkodás és a részleges terményfeldolgozás eszközeit,
amelyeket a fiatal gazdanemzedék már talán nem is ismer. Lassan az emlékezetből is kifakul az az időszak, amikor a növénytermelés minden folyamatát kézi munkaerővel végezték, és a lovasigával történő szántás esetében is naphosszat a szürkék után ballagott a gazda. Ezért is neveztek egy-egy munkafolyamatot „embert próbálónak”. A korszerű mezőgazdasági termelésben minden munkafolyamat gépesített, a vetéstől a raktárba kerülésig hozzá sem kell érnie a gazdának a gabonához. De hová tűntek a régi gazdálkodási eszközök, a használati tárgyak? Dehogyis semmisültek meg önmaguktól, értéküket vesztve legtöbb esetben a gazda semmisítette meg, esetleg hulladéktelepre kerültek. Megtörténik, hogy városi lakások oda nem illő díszeként látunk egy-egy régi használati eszközt, tárgyat, melyek között a rézmozsarak meg a szenes vasalók, valamint a cseréptányérok, csuprok, köcsögök állnak az élen.
A tordai Kovács Zoltán és Zsuzsanna kertes házának egy része, és a veranda kis mezőgazdasági múzeumra emlékeztet, ami főhajtás az ősök emléke, tisztelgés áldozatos munkája előtt.
-Amikor megvásároltuk a régi házat, a tulajdonos kissé restelkedve mondta, hogy nem takarította le a padlást, van ott limlom, értéktelen, porosodó régi használati tárgy egy kocsira való, dobjuk ki mi. Nem dobtuk ki. Feleségem ötlete volt, hogy itt a veranda alatt a falat is díszíthetik, elférnek az eresz alatt – mondja Kovács Zoltán, aki megmutatta, hogy a régi tárgyak sorában mintegy 60-70 cm hosszú, lándzsa végű, nyílvesszőre emlékeztető acél-tűk, különleges kampók és vastagabb zsinegek is helyet kaptak. A kívülálló hiába is találgatná ezek funkcióját, de minden tordai, persze az idősebb nemzedék tagjai, rábólint: Igen, ezek a dohánytermelés eszközei. Ugyanis Torda valamikor dohánytermelőiről volt ismert. Amíg a gép át nem vette az ember munkáját, a dohánylevek „fűzése” történt a hosszú tűvel, olyképpen, hogy a levélnyeleket átszúrva kerültek a „kötélre”, ami nem egyéb, mint kenderszálból sodort erősebb és vastagabb zsineg, és az így fölfűzött dohánylevelek kerültek azután a szárító pajtába.
Az udvar pázsitját ekék díszítik, mert szinte minden parasztgazdaságban megtalálható volt a szántóeke és a tarlóhántó eke, de a kukoricatermelésben használt sorközművelő, illetve túrató eke is. Felújításra, javításra vár a régi szekér, át kellene vasalni a lőcsöket, a saroglyát, kovácsmester tudományát kívánja a ráfhúzás is, de nincs a faluban, még a környéken sem, aki ezt a munkát elvégezné. Akár csak a régi használati eszközöket, a régi mesterségeket is a fejlődés szele sodorta el.
