Az értéket meg kell menteni

admin
128
találat

“Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát…” …figyelmeztet Templom és iskola című versében Reményik Sándor a megmaradás két tartóoszlopának, a töretlen hitnek és a tudásnak a megőrzésére.

Adahatár – tanyavilág Bácska szívében. Nevét a Zentát és Adát elválasztó határútról kapta, és bár temploma sohasem volt, de a Szent-sornak nevezett dűlő, valamint néhány útszéli kereszt jelzi az itt élő emberek vallásos lelkületét. Ellenben iskolával dicsekedhetett, akár csak Vajdaság megannyi régiójának határa, ahol valamikor egymást érték a tanyák. Hivatalos adatok bizonyítják, hogy Adahatáron 1883-ban kezdett működni az iskola, de ezt megelőzően zugiskolákban tanították betűvetésre a tanyai gyerekeket, mígnem az első tanító, Soltész Józsefet nevezték ki tanítónak. Igaz, összevont tagozatokon, de az adahatári iskola 2004-ig volt zajos a gyermekzsivajtól, utána lakat került a tanítói lakással is rendelkező tekintélyes épületre, ami az 1950-ben épült Szövetkezeti Otthonnal, a benne üzemelő kocsmával és vegyesbolttal a tanyavilg központja volt.

Az idő kikezdte az épületet, amit még Andruskó Károly, a szép emlékű zentai festőművész is megörökített. Számítani lehetett rá, hogy a tanyákhoz hasonlóan az egykori iskola is összerogyik a nemtörődömség terhe alatt. Ezt azonban nem engedték meg az adahatáriak, ahol egy-egy család több nemzedéke sajátította el az írás és olvasás tudományát. Megmentették az iskolaépületet, ami az összefogás és a tenni akarás szimbólumaként áll a rónán. Az igaz ugyan, hogy – gyermekáldás híján – nincs már tanítás, néma az iskolacsengő, de mégis él a tanyai iskola – él a múltat őrizve. Az egyetlen tanteremben ugyanolyan a korabeli padok elhelyezése, akár csak több mint száz évvel ezelőtt, a taneszközök, illetve a később a palatáblát felváltó füzetek és könyvek sokasága emlékeztet rá, hogy valamikor bizony szűkös volt a tanterem. De nem csak a tanterem őriz oktatás- és kultúrtörténeti emlékeket, hanem a tanítói lakás is értékes “kincset” fogadott be. Mindazokat a használati tárgyakat, eszközöket, lakberendezést, amit a fejlődés vihara elértéktelenített, a tanyavilág, a tanyai életforma tisztelői nem hagyták veszn. Összegyűjtötték és látványos kiállítást rendeztek ezekből az értékekből, megőrizve a tanítói lakás hangulatát, a konyha, az éléskamraként is szolgáló padlásfeljáró berendezését. Hosszadalmas lenne felsorolni a használati tárgyak sokaságát, de ami nem kerülheti el a sokasodó látogatók figyelmét: a jellegzetes bibliai jelenteket ábrázoló szentkép-kollekció, ami a még meglévő vagy már romokban heverő tanyákról került a kis múzeumba. Valamikor boltja is volt Adahatárnak, de hosszú évek óta lakat jelzi a bejárati deszkaajtón: megszűnt a bolt élete, akárcsak a mellett lévő kocsmáé is. De ez csak látszatra van így, mert a kocsmahelyiséget az Adahatári Tanyabarátok civil szervezet és a művelődési élet pártolói tették rendbe és székhelyül szolgál. A boltnak a polcai sem üresek, mert a múlat őrzők összegyűjtötték mindazokat a tárgyakat, amelyek jellemzői voltak a tanyai boltnak, a különböző dobozokat, göngyöleget, a sok-sok különböző üveget, és a múlt század derekát idéző kiállítást kerekítetek az elhagyatott boltban, hogy az akkori időket megélteknek szinte kedvük kerekedik negyed kilónyi kristálycukrot vásárolni, vagy mákot darálni a tanyai és falusi boltok nélkülözhetetlen kellékén. De még a pénztárgép is helyet kapott a pulton, benne korabeli bankókkal, bár a tanyai boltban sokan “hozomra” is vásároltak. A tanyabarátok megmentették az enyészettől az iskolát, megmentették a paraszti gazdálkodási esztközök és használati tárgyak sokaságát, amivel korántsem fejeződött be munkájuk. Újabb összefogásra vár a Szövetkezeti Otthon nagytermének rendbe tétele, ahol egykor hét határra szóló táncmulatságokat szerveztek, és egyszerű tanyai emberek húzták a talpalávalót.

Adahatárra a Kalocsa ér medrét kerülgetve betonút vezet. Ezen az úton nagyon sokan elhagyták a tanyavilágot. Pedig vissza is lehetne térni rajta. Hazajönni.

Kérjük, ossza meg máshol is!