Felvidéken, a Dunaszerdahelyi járásban található Gelle (szlovákul, 1948-tól: Holice) község, mely több falu 1940-es egyesítésével jött létre: Beketfa, Csallóközpósfa, Egyházgelle, Ógelle,
illetve még pár apróbb település. 1897 lakosából a 2011-ben tartott népszámláláskor 1694 vallotta magát magyarnak, 184 pedig szlováknak.
Egyházgelle a község központi településrésze, mintegy 521 fős népességgel. Tulajdonképpen magába olvasztotta a körülötte elterülő kisebb lakott területeket. Első írásos említése – Gala néven – 1245-ből maradt fenn. Egy oklevélből tudhatjuk, hogy 1253-ban már állt itt a román stílusú, kéttornyú, római katolikus templom. Viszont 1562-től az itt élők áttértek a református vallásra. Katolikus gyülekezete mintegy hetven évvel később, 1634-ben szerveződött újjá.
A település nem véletlenül kapta az „Egyház-” előtagot. A már fent említett Szent Péter és Pál apostoloknak szentelt római katolikus templom a Csallóköz egyik legrégebbi és legértékesebb műemléke. Építésének idejéről nem található semmiféle feljegyzés, viszont stílusjegyeiből az időpont a XIII. századra tehető. Tehát több mint 750 éve épült, késő román kori stílusából pedig sok jegyet a mai napig megőrzött… Annak ellenére, hogy az évszázadok során többször is átalakították: a XIV. században gótikus stílusjegyekkel gazdagították, míg a XVII. században a reneszánsz jegyében építették át. A XVIII. században kettő, a XIX. században pedig három felújításon esett át. Többek közt ezeknek a renoválásoknak is köszönhető jelenlegi, kiemelkedően jó állapota.
Az épület legkorábbi részei közé tartoznak hajójának oldalfalai, valamint szentéjének falai. A külső falakat később gótikus támpillérekkel támasztották meg. A román kort idézi a szentély fogazatos díszítése vállmagasságban, a szentély északi oldalán látható – Szent Pétert és Pált ábrázoló – külső freskó, illetve a félkörívet jelző, román kori, déli oldalbejárat maradványa. A szentélyt máig bordás keresztboltozat fedi, viszont a hajó bordás boltozatát a XVII. században reneszánsz keresztboltozat váltotta. Mikor a templomot sekrestyével bővítették, a szentély déli oldalán lévő kőrácsos ablakot kívülről befalazták. A templom számos freskója az apostolokat ábrázolja, illetve bibliai jeleneteket elevenít fel. Az északi oldalon látható az Angyali üdvözlet és a Menekülés Egyiptomba, míg a délin az Utolsó vacsora, az Utolsó ítélettel.
A templom kegyura hosszú ideig a Mórocz-család volt. A szentély falán található Mórocz Zsuzsannának emléket állító, vörösmárvány-síremlék latin nyelvű felirata magyarra fordítva a következő: “Születünk és meghalunk. Istennek a Legjobbnak, Legnagyobbnak. Ezt az emlékművet tekintetes Törös János úr Ő Császári és Királyi Felségének asztalnoka, a Vajkai és Érsekléli Papnemesi Szék nádora, Őszentségének Pázmány Péter hercegérseknek és bíborosnak … kancellárja állította gyászban drága hitvesének, beketfalvi Mórocz Zsuzsannának, aki ebben a hűvös márványban nyert múló szálláshelyet. Az Úr 1633. esztendejében.”
