Kovács, bognár, szűcs, kádár, kefekötő, kötélverő – valamennyi régi, elfeledett, vagy a feledés peremére szorult, a paraszti gazdálkodással összefüggő mesterség.
Ezeknek a szakmáknak a mestermunkáiból alig maradt fenn, lévén, hogy a korszerűnek nevezett életmód „mást diktál”. a mesterek egykor nagy becsben tartott szerszámait esetleg a család őrzi tisztelettel, vagy magángyűjteményekben mesélnek egy letűnt világról. Párját ritkító használati tárgyak, szerszámok, járművek sokaságát őrzi a zentai Régi mesterségek háza, a Pecze család magángyűjteménye. Az egyedi tárlatot az 1980-as években alapozta meg egy asztali petróleumlámpával a tanyai gyökerekkel büszkélkedő Pecze Árpád tanár úr. Napjainkra fia, a történelemtanár Pecze Tamás, a Régi mesterségek háza civil szervezet elnöke igyekeszik felhívni a figyelmet a múlt értékeire, bemutatni őseink hagyatékának megőrzött darabkáját. Legalább 10.000 különböző tárgy pihen a szobákban, egyben ugyanennyi megíratlan történet a kovácsszakmáról, a fali szenteltvíz-tartókról, a rádiókról, a motorkerékpárokról, szekerekről, a fegyverekről, a különböző használati tárgyakról.
-Hogyan született az ötlet, hogy a gyűjteményt, melynek hírneve jóval túlnőtt a község határain, akár csak a civil szervezetet, a Régi mesterségek háza névre kereszteljék?
-Egy kicsit kényszerből, ugyanis a gyűjtés, egyes tárgyak megvásárlása és elhelyezése mindeddig önerőből történt, de napjainkra annyi értékes, legalábbis számumkra értékes tárgy gyűlt össze, hogy szó szerint kiszorított bennünket lakterünkből. Rendezni kellene a kiállítótermekké kinevezett szobákat, de a régi ház rendbetétele sem várhat sokáig. Eddig nem volt jogunk céhtáblával jelölni a gyűjtemény helyszínét, de civil szervezetként hivatalosan jogosultunk rendezvények szervezésére vagy azokon való részvételre. Pályázatokon is próbálkozhatunk pénzt szerezni a gyűjtemény, amire ráillik a múzeum fogalom is. Várat magára a tengernyi tárgy katalogizálása, de a csoportosítás megtörtént, így egy-egy témakör vagy régi mesterség elevenedik meg a „kiállítóteremben” vagy annak arra kijelölt részében. Két nagy csoportra választottuk a témakört és annak tárgyait: az egyik csoportot a mesterségek, a másikba a használati tárgyak kerültek. Itt vannak a kovácsmesterség szerszámai, a borbélyműhely berendezése, valamint a dohánytermelést és feldolgozást megelevenítő szerszámok, csodálatos bicskagyűjteményünk van, de párját ritkítja a szenteltvíz-tartók sokasága is.
Bár a gyűjtő számára, amely szenvedélyt Pecze Tamás szüleitől, mindenek előtt édesapájától örökölte, minden tárgy értékes és egyformán kedves. Történészként mégis a történelemhez kapcsolódó tárgyak állnak legközelebb hozzá. Az egyik legértékesebb darab az 1948-as szabadságharcban és az előtte álló időszakban használt gyalogság elleni lánc, de egészében véve kedvence a fegyvergyűjtemény, amelyben a kései török korból származó fegyverek, az I. és II. világháborúból származó gyalogsági fegyerek, különböző szuronyok láthatók.
Ennek a vidéknek a jellegzetessége a mezőgazdasági termelés, a tanyai gazdálkodás, így a gyűjteményben tekintélyes helyet foglalnak el ennek a letűnt gazdálkodási módnak a szerszámai és ezsközei, valamint csak az emlékezet megőrizte életformának a használati tárgyai. A múlt iránt érdeklődőknek ezek a tárgyak némán is tudnak mesélni.
