Alistál (szlovák neve Dolný Štál) Felvidék Dunaszerdahelyi járásában, a Csallóközben található község. A trianoni békediktátum előtt a Pozsonyi vármegye része volt.
1910-ben mintegy 1043 fős népessége csaknem színmagyar volt. 2011-re ez az arány némileg megváltozott: 1894 lakosából 1742 vallotta magát magyarnak, 134 szlováknak.
1948-ban három falut egyesítettek: Alistált, Felistált és Tőnyét, s ezzel létrejött Hroboňovo. A XX. század Csehszlovákiájában elterjedt és furcsa szokás volt, hogy a Magyarországtól szerzett területeken fekvő településéket cseh, illetve szlovák történelmi személyiségekről, politikusokról, írókról és költőkről nevezték el, holott azoknak az adott térséghez semmi kötődésük nem volt. Így lett Párkányból Štúrovo, Ógyallából Hurbanovo, Hontvarsányból Kalinčiakovo és még sorolhatnánk. Mondanunk sem kell, hogy Samo Bohdan Hroboň soha életében nem járt még csak Alistál környékén sem, az attól 260 km-re található Szielnicen (Liptovská Sielnica) született és halt meg. 1990-ben ismét változás jött, s a falu megnevezése Alistál (Dolný Štál) lett.
Első írásos említése a XII. századból maradt fenn Staul formában, egy XIII. századi oklevélben pedig Stahl–ként szerepel. Királyi birtok volt, a pozsonyi várhoz tartozott, s területén királyi istállók sorakoztak – innen eredeteztetik nevét is. Az évszázadok során a falu lakosai közt több nemesi család is megfordult, úgy, mint a Szentgyörgyi, Bazini, Thőkés, Laky, Mátéffy, Petény, illetve Farkas család.
A település igencsak figyelemreméltó római katolikus templommal rendelkezik, melyet gótikus stílusban emeltek a XV. század derekán, pontosabban 1450 és 1460 között. A Szent Márton püspöknek szentelt templomot 1746-ban barokk stílusban építették át. A XVIII. század második feléből származik az a Szent Mártont ábrázoló oltárkép, mely a klasszicista oltár középpontja. Az oltárképet minden valószínűség szerint Padányi Bíró Márton, hajdani veszprémi püspök ajándékozta a katolikus gyülekezetnek. Az épületet 1977-ben, utolsó alkalommal pedig 2004-ben újították fel, s védett műemlékként tartják számon.
A XVI. században igencsak elterjedt lakói közt a református hit, s rövid idő leforgása alatt, 1615-re Csallóköz legnagyobb református egyházközségévé vált. Talán ennek is köszönhető, hogy 1992-ben itt nyílhatott meg Szlovákia első magyar tannyelvű református iskolája, mely máig igen eredményesen működik.
Szaller Gábor
