A Duna és a Vág összefolyásánál elterülő Komárom hajdan összetartozott a határ túloldalán fekvő azonos nevű várossal, a trianoni békediktátum azonban kegyetlenül kettészakította.
Ma Észak-Komáromként, Öreg-Komáromként, Révkomáromként ismert. Szlovákia azon települései közé tartozik, ahol úgy mehetünk be bármelyik hotelbe, vendéglőbe, szórakozóhelyre, hogy biztosra vehetjük, ott megértik a magyar szót. Méltán nevezhetjük a felvidéki magyarság egyik bástyájának.
Kedves olvasóink korábban már olvashattak a Dunamenti Múzeumról, mellyel szemben a város másik fontos épülete, a Szent András-templom áll. A város meghatározó műemlék épülete, jó akusztikája miatt gyakran szolgál hangversenyek színhelyéül.
Helyén egy temető ölelésében, 1677-től állt egy templom, melyet a jezsuiták építettek. A város fejlődésével, fellendülésével ez már szűkösnek bizonyult, s a városi tanács akként döntött, hogy a régi szomszédságában egy új, monumentális templomot építsenek. Ekkor még nem is sejtették, hogy az évszázadok során hányszor fog kelleni ennek a munkának újból és újból nekiállni.
A munkálatok 1723-tól 1734-ig tartottak, melyek során az érsekújvári erőd építőanyagának egy részét, mintegy 800 000 téglát is felhasználtak. A kontár munka miatt rövid időn belül megrepedeztek a falak, 1738. december 28-án egy része le is omlott – mikor is a hagyomány szerint egy elszabadult lovas szekér nekicsapódott.
A templomot 1756-ra sikerült újjáépíteni, mintegy 8 éves, kemény munkával, melyet a jezsuita rend tagjai vállaltak. Jutalmul a várostól megkapták a szomszédos telket, ahol 1748-ban székházukat, 1749-ben pedig gimnáziumukat húzták fel. Az épület maga barokk stílusú, freskói a neves festőművész, Franz Anton Maulbertsch keze munkáját dicsérik. Keleti falát a város címere és Szent Flórián szobra díszíti.
1763-ban földrengés rázta meg a várost, melynek során a templom súlyosan megrongálódott. 1768 és 1771 között ismét felújították, ekkor a korábbinál alacsonyabb tornyokat kapott.
1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták, s épületeiket – a templommal együtt – a pannonhalmi bencések kapták meg. Az 1848-as komáromi tűzvész ismét szörnyű károkat okoztak, melyeket tízévi munkával, 1850 és 1860 közt hoztak helyre. A felújítás után Scitovszky János esztergomi érsek újraszentelte.
A tornyok jelenlegi arculata 1896-ban született – Majláth Gusztáv Károly plébános egy karcsú tetőzetet emeltetett Mikos Nádor tervei alapján.
A II. világháborúban szenvedett sérüléseit a ’70-es években hozták helyre.
Utolsó alkalommal 2013-ban renoválták, ekkor megújult a homlokzata és egyik tornya.
A templomban jelenleg hetente több alkalommal, magyar és szlovák nyelven folynak misék.
