A következőkben kárpátaljai görögkatolikus falvakban gyűjtött, szenteltvízhez kötődő szokások olvashatók. A Vízkereszt a kereszténység egyik legrégibb ünnepe.
Állandó ünnep, időpontja január 6. Az egyház ekkor Krisztusnak a Jordánban való megkeresztelkedésére emlékezik. Korábban a közelben lévő természetes vizeknél vagy a kútnál végezték a szentelést. Az ungváriak az Ung folyó partjára vonultak ki, az ugocsaiak a Tiszához. A szertartás végén a jelenlévők merítettek a folyó megszentelt vizéből. Ma Kárpátalján a vízszentelés helyszíne a templom.
A szentelt víznek a néphitben elsősorban védelmi erőt tulajdonítanak. Mezőhomokon a család minden tagja ivott egy keveset a frissen szentelt vízből, majd a családfő a bejárati kaputól egészen a kertkapuig meghintette vele portáját. A maradék vizet eltették a következő vízszentelésig. Ha valamilyen rossz dolog történt, újra megszentelték a házat.
Fancsikán a gazda azzal a céllal hintette meg szentelt vízzel a jószágot, hogy elkerülje a betegség, a gyerekeket pedig azért, hogy távol maradjon tőlük a betegség és a rosszaság is. Técsőn az újonnan vásárolt jószágot, főleg a szarvasmarhát hintették meg. Forgolányban hasonlóan cselekedtek annak érdekében, hogy a tehenet ne tudják megrontani (ha rontást tesznek rá, nem ad tejet vagy megvadul), ill. meghintették a házat is, hogy ne érje tűzeset.
Tiszacsomán a család minden tagja ivott a vízből, melyről úgy tartották, hogy ördögelűző hatása van. Tiszaújhelyen a kútba is cseppentettek belőle. Több helyen az ágyban fekvő beteg párnája alatt is tartottak belőle, hogy a beteg bármikor elérhesse.
Nem elhanyagolható az a tény, hogy a görögkatolikusok szentelményeit nemcsak görögkatolikusok használták. Néprajzi gyűjtések tanúsága szerint reformátusok is gyakran megszenteltették a görögkatolikus pappal épülő házuk alapjait, ha pedig a jószágállományban járvány pusztított, az ólakat is.
Espán Margaréta
