„A mi jelünk a kereszt, …”

admin
100
találat

Nyitraújlak, korábbi nevén Újlak (szlovákul Veľké Žálužie) Felvidéken, a Nyitrai kerület Nyitrai járásában, a járási központtól körülbelül 10 km-re fekszik.
A legutóbbi, 2011-es népszámlálás során csupán kilencen vallották magukat magyarnak a mintegy 4000 fős lakosságából.

A régészek szerint területe már a III. században lakott volt, a Nagymorva Birodalom virágzása alatt szlávok lakták. Első írásos említése Terra Wylak alakban 1261-ből maradt fenn. A XIV. század kezdetén Csák Máté birtokolta, miután ő meghalt, a tulajdonjog a királyra szállt. A település első temploma és plébániája az 1330-as évek elején épült. II. Lajos 1526-ban vámmentességgel és mezővárosi ranggal ruházta fel.

A XVIII. században a falu még nem alkotott igazi egységet, azonban fokozatosan a Forgách család tulajdonába került. Vezetésükkel a falu virágkorát élte, a század közepén uradalmi szeszfőzdét, sörfőzdét és vízimalmot üzemeltetett. Forgách Miklós a XIX. század elején nagyszabású építkezésbe kezdett, melynek eredménye egy igencsak tetszetős kastély lett. Híres volt könyvtáráról, képtáráról és fegyvertáráról. Ezekből mára sajnos semmi sem maradt, illetve nem tudni, ki mit szerzett meg belőle… 1869-ben Esterházy István feleségül vette Forgáchék lányát, Gizellát. Ekkor került a kastély az Esterházy család tulajdonába. István után fia, János örökölte, akinek feleségétől, Elżbieta Tarnowska lengyel grófnőtől három gyermeke született, köztük a neves politikus: Esterházy János – tőle származik a címadó idézet.

Esterházy János a trianoni békediktátum 1920. június 4-i aláírását követően kezdte politikai pályafutását. Fellépett a Csehszlovákiához került területek magyar lakosságának elnyomása ellen, autonómiát követelt Felvidék és Kárpátalja számára, fő céljai közt szerepelt a trianoni „békeszerződés” felülvizsgálata. Elsőként vetette fel magyar egyetem létrehozásának tervét az elszakított területeken… Érdemeit hosszasan sorolhatnánk. A II. világháború során a Gestapo körözte, miután a harcok véget értek, Gustáv Husák – 1975-1989 közt Csehszlovákia államfője – parancsára letartóztatták. Koholt vádak alapján 10 év szibériai kényszermunkára ítélték. Miután azt letöltötte, a szovjet hatóságok kiadták a csehszlovákoknak, akik előbb halálra ítélték, majd  a döntést életfogytiglanra változtatták. A grófnak lett volna alkalma megszökni, de kiállt ártatlansága mellett, nem menekült. 1957. március 8-án halt meg Mírov börtönében. Földi maradványait egy tömegsírban fedezték fel 50 évvel később, hamvait pedig 2017. szeptember 16-án helyezték el méltó módon, az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában.

Esterházy születésének 110. évfordulóján, 2011-ben, a nyitraújlaki katolikus templomban az Esterházy János Polgári Társulás a Magyar Köztársaság Nagykövetségével összefogva emléktáblát avatott. A háromnyelvű (magyar, lengyel, szlovák) emléktábla magyar nyelvű szövege a következő:

„Az újlaki gróf Esterházy család emlékére, mely segítője és támogatója volt a község lakosainak. 
Készült e föld szülötte – a kommunista rendszer áldozata – Esterházy János képviselő születése 110. évfordulóján.
Esterházy János Polgári Társulás
Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetsége
2011.III.13”

Kérjük, ossza meg máshol is!