Az ipolysági monostor

admin
279
találat

Ipolyság (szlovákul Šahy) felvidéki város, a Nyitrai kerület Lévai járásában, az Ipoly folyó jobb partján terül el. Közigazgatásilag hozzátartozik Tesmag és Pereszlény.

Lakossági összetétele a múlt évszázad során nagyban megváltozott. A II. világháború után Csehországba és Magyarországra telepítették a helyi magyarság jelentős részét. Az 1910-es népszámlálás során 4206 lakosából 4003 magyar, 122 szlovák volt. Pereszlényben 619, Tesmagon 731 ember élt, ebből összesen 8 szlovák, a többi magyar. 2011-ben 7624 lakójából 4410 vallotta magát magyarnak, 2959 szlováknak. Míg 1910-ben a település lakosságának 95%-a volt magyar, úgy száz évvel később már csupán 58%. Ez mindenképp rémisztő adatnak tekinthető.

Régészeti kutatások alapján kijelenthető, hogy területe már a kőkorszak idején lakott volt. A 907. július 4. és 7. közé tehető Pozsonyi csatával, melyben Árpád fejedelem vezette győzelemre népét, kezdetét vette a magyarság betelepülése a környező területekre.

Első írásos említése 1237-ből maradt fenn, „Saag” alakban említi egy oklevél, melyben IV. Béla birtokainak egy részét az esztergomi káptalannak ajándékozta. A „ság” régi magyar szó, jelentése „domb”. A már említett év környékén épült a premontrei kanonokrend kolostora, a Hont-Pázmány nemzetségből származó Márton bán vezetésével. A bán – mivel nem volt örököse – vagyonát királyi engedéllyel a monostorra hagyta. A szerzetesek népszerűek voltak a lakosság körében, mivel kivették részüket az oktatásból és a betegek ápolásából is. Viszont nem igazán élhettek nyugalomban. A tatárjárás után alig álltak talpra, előbb Lévai Cseh László, cseh zsoldosok segítségével szállta meg a kolostort 1446-ban, majd Jan Jiskra (Giskra János) cseh-morva származású zsoldosvezér harcosaival foglalta el azt 1451-ben. Hunyadi János foglalta vissza.

A XVI. században a kolostort megerősítették, illetve várrá alakították. A török sereg 1550-ben nem tudta bevenni, 1552-ben azonban már sikerrel járt. Bő 40 évig ott is maradtak, 1595-ben szabadították fel. A XVI. század végén erődítéseit lebontották, csupán a kéttornyú templom és a kolostor maradt. II. Rákóczi Ferenc itt fogadta 1704-ben az erdélyi küldöttséget, mely fejedelemmé választásának hírét hozta.

1805-ben a kemencei megyeháza lángok martalékává vált, így Ipolyság lett a megye székhelyévé, s kezdetét vette igazi virágzása. Alig 120 évvel később e rangját azonban elvesztette, miután a trianoni békediktátummal Csehszlovákia része lett.

A kolostor maradványai ma is állnak, megtekinthetőek a kéttornyú római katolikus templom szomszédságában, melyet a korábbi helyén építettek a XVIII. század folyamán.

Kérjük, ossza meg máshol is!