Garamszentbenedek (szlovákul Hronský Beňadik) felvidéki község, mely a Besztercebányai kerület Zsarnócai járásában, a Garam jobb partján terül el.
A 2011-es népszámlálás során mindössze 4 magyart találtak itt, 1230 lakosának zöme szlováknak vallotta magát.
A régészek szerint területe már a kőkorszak végén lakott volt. Első írásos említése 1075-ből származik. A Garam fölé magasodó dombon ekkor alapította I. Géza király a bencés kolostort “Monasterium a Ecclesia Sancti Benedicti” néven. Ez a megnevezés alakult az évek során, 1366-ban már majdnem mai formájában olvashatjuk: „Zent Beneduk”, illetve „Zenthbenedyk”.
Egyes források szerint 1100 környékén itt készítették a Nyitrai-kódexet, amely ma Nyitrán tekinthető meg.
A XIV. században a román stílusban épült monostort a gótika jegyében alakították át. Egy háromhajós bazilikával bővítették, melynek mindkét tornya egyaránt 48 méter magas. A közép-európai gótika kiemelkedő darabja.
A husziták jelentős károkat okoztak az építményben, ez is vezetett oda, hogy erődítményként hozták helyre. 1536-ban ugyan még az esztergomi érsek birtokolta, viszont egyházi jellegét fokozatosan elveszítette. 1542-ben a bencések – félve a töröktől – elhagyták a kolostort, mely 1547-ben már katonák lakhelyeként működött. A kolostor köré bástyákkal ellátott reneszánsz várfalat emeltek, s a török harcok során a végvári rendszer részeként szolgált. Az ellenség többször is elfoglalta, de csupán rövid időre, 1559-ben ugyan le is rombolta, de később helyre lett hozva.
A Garamszentbenedektől mintegy 17 km-re fekvő Léva melletti 1664-es, török elleni győztes csatában vesztette életét Koháry István báró, akit az apátságban helyeztek örök nyugalomra. Ezen felül a kolostor őrzi a harcban használt zászlót is, melynek felirata a következő: „Deus est protector meus” – „Az Isten az én védelmezőm”. 1686. szeptember 2-án, 145 évi török uralom után sikerült Budát visszafoglalni. Pár nappal később, szeptember 8-án e stratégiailag igen fontos esemény alkalmából s a török hódoltság végéért hálát adva ünnepélyes Te Deum-ot (Téged, Isten, dicsérünk) tartottak Garamszentbenedek templomában.
1881-ben lángok csaptak fel az apátságban, mely súlyos károkat szenvedett. Az 1882 és 1885 közt folyó felújítások során számos itt található tárgyat, eszközt Esztergomba szállítottak, melyek máig ott tekinthetőek meg. A néphiedelem szerint Garamszentbenedeket egy földalatti alagútrendszer köti össze Esztergommal, Nyitrával és Újbányával. Egyébként a kolostor alatt ma is hatalmas pince található, mely hosszú ideig a nyitrai borüzem használatában volt.
1923-tól a monostor a szalézi rend tulajdona volt, 1950-től szerzetesek internálótáboraként funkcionált. 1970 óta nemzeti kulturális emlék, ennek fényében 1972-ben széleskörű felújítási munkálatokat végeztek rajta. Napjainkban plébániahivatalként működik, mely a lengyelországi pallotinus rend igazgatása alá tartozik.
