Észak-Komárom református templomával szemben, a Jókai utcán áll egy több évszázados múltra visszatekintő, történelmi épület: a Komáromi Református Kollégium.
A városba a XVI. században jutottak el a református tanok, mégpedig a várban állomásozó, Németországból származó zsoldosok hozták magukkal. 1562-ben megérkezett Huszár Gál vándorprédikátor, ekkor tértek meg a dunai naszádosok, akik Komárom első magyar ajkú reformátusainak számítanak. A református gyülekezet rendkívül gyorsan megerősödött, oláh Miklós esztergomi érsek Huszár elűzésére tett kísérlete kudarcba fulladt.
1606-ban megkezdte működését a nyolcosztályos, református kollégium. Rektora a komáromi gyülekezet másodlelkésze lett, Péczeli Király Imre. 1609-ben őt Heidelbergbe küldték, s 1615-ös visszatértéig, helyét a somorjai Kanizsai Pálfy János vette át.
Az ellenreformáció nyomására az intézmény látszólag megszűnt, viszont az oktatás titokban tovább folyt 1672-től 1796-ig. 1781-ben II. József német-római császár, magyar és cseh király Türelmi rendelete hozta el a változást. 1794-ben a református gyülekezet kérvényezte iskola alapítását a király jóváhagyta, 1795-ben megkezdődött az építkezés, s 1796. december 28-ára be is fejeződött a mű.
Az utcától 57 méterre épült fel a 35 méter hosszú és 17 méter széles, egyemeletes, bádogtornyú épület. Homlokzatán vörösmárvány emléktáblát helyeztek el, melyen ma is olvasható: „MUSIS POSITUM SUMPT. ECCL. REF. COMAROM MDCCXCVI”.
A kollégium neves oktatókat gyűjtött össze, ez pedig messze földről vonzotta a fiatalokat. Diákjai közt említhetünk olyan neveket, mint Csokonai Vitéz Mihály, Beke Ödön, illetve Jókai Mór, a város szülötte, aki így nyilatkozik az intézményről:
„Az én időmben a komáromi kollégium volt a Felvidék Mekkája, a hova nemcsak a megyebeli fiatalság, de a szomszéd Pozsonymegye és az akkor még erősen német Fő-Pozsony városának ifjú nemzedéke is begyülekezett. A komáromi kollégiumból kerültek elő sok nevezetes tudósok és írók, a kiknek sorában fölemlíthetem: Katonát, Péczelit, Hetényit (a hétszer pályadíjazott akademikust), Tóth Lőrinczet; Beőthy Zsigmondot, Kalmár híres prédikátort. (Magam se húzom le a fejemet az asztal alá.) A musis positum épület szellemfénye szétragyogott az egész Felvidéken.”
Az épület az 1848-49-es szabadságharc során hadikórházként szolgált. Utána magángimnáziumként működött, 1852-ben azonban mindennemű oktatást felfüggesztettek. A református népiskola tanítólakásokat rendezett be termeiben. 1935 és 1945 között ismét református tanintézménynek adott otthont: a Református Tanítóképző Intézetnek.
1990-ben létrehozták a Teológiai Intézetet, aminek továbbfejlesztéseként 1994-ben ebben az épületben indult útjára a Calvin János Teológiai Akadémia. Az intézmény 2004-től a Selye János Egyetem Teológiai Karaként veszi ki részét a teológusok, lelkészek képzéséből, a hajdani kollégiumi épület pedig lelkészlakásoknak, illetve a református egyház irodáinak ad otthont.
