Őseink hagyatékának megmentése

admin
148
találat

Egy-egy falu életében fontos helyet foglal el a tájház vagy a tájszoba. A be nem avatottak némi túlzással falumúzeumnak is nevezik. Elvezet a múltba, használati tárgyai és gazdálkodási

eszközeit menti a feledéstől, megeleveníti a hagyományokat, a paraszti, vagy mondjuk inkább: a népéletet. Három nemzet: szerb, magyar és szlovák él békésen egymás mellett Bajsán, a topolyai község mezőgazdasági településén, gazdag szellemi és tárgyi hagyatékkal. Egy-egy család tisztelettel őrizte ősei régi használati tárgyait, egy-egy mesterség szerszámait, de  ezeket az értékeket másfél évtizede  közszemlére tették. 2004-ben azzal a céllal alakult meg az “ETNO” Hagyományápoló

Kézművesek Köre, hogy begyűjtsék a faluban élő nemzetek egykori jellegzetes használati tárgyait, lakberendezését, öltözékét, és azt az Etnoházban mutassák be. Magyar és szerb tájszoba eleveníti meg a múltat, míg a szlovák gyűjtemény külön házban kapott helyet.  Így már három épületben szaporodik a felnövő nemzedékek számára is utat mutató kincs, az Alkotóházban pedig időről időre a régi, a feledés peremére szorult mesterségek elevenednek meg. Szuhankó Ruzsena, a Hagyományápoló Kézművesek Körének elnöke elégedetten mondja, hogy a körnek mintegy száz tagja van, közöttük 25 alkotó. Valamennyien a szövés, a nemezelés, a gyöngyfűzés, a gyékényszövés, stb. elkötelezetjei, akik különböző fesztiválokon, népművészeti találkozókon és vásárokon mutatják be készítményeiket.  Ruzsena féreje, Sándor is a gyékény- és sás-szövészetben, valamint csuhézásban jártas. A bajsai tájházak és tájszobák tematikus rendezettségükkel hívják fel nagukra a figyelmet, tükröződik rajtuk, hogy szakember irányításával találták meg a tárgyak legmegfelelőb helyét. A “férfisarok” egyértelműen olyan tárgyi emlékeket sorakoztat, ami a férfiembert jellemzi: a katonaláda, a világháborúból származó kulacsok, bajonett, a kisbíró pergődobja, de ebben a gyűjteményben található a “nemzeti béklyó”, amit a tetten ért vagy elfogott tolvajok megszégyenítésére használtak a falu igazságszolgáltató szervei. A népéletben a tiszta szobából nem hiányozhatott az almáriom, melynek hatalmas fiókjai igazi kincsesbányaként őrizték a ruhadarabokat. Az almárium fehér terítővel takart tetejére pedig a feszület és különböző kegyszobrok kerültek, ami az itt élők vallásosságát tanúsítják. A tájházban jelentős helyet kapott a “gyermeksarok”, amely a játékokon túlmenően az egykori iskolai tanszerekbe is betekintést nyújt. A régi mesterségek szerszámai, eszközei nem csak látványosságai, hanem értékei is a tájháznak. Felvillan előttünk a régi bégi borbélyműhely hangulata, a mézeskalács-készítő formák pedig a kirakodó vásárokon ma is megjelenő mézes-bábosok előtt tisztelegnek.

Bajsán régi hagyoménya van a szövészetnek, hiszen egykor húsz takács szőtte a kender-vásznat, ritkább esetben a finomabb len-vásznat az öltözékhez, a stafírunghoz. Kevesen tudják, hogy még a csalán rostjait is felhasználták a szövéshez.  Külön szobában kapott helyet a szövéshez kapcsolódó kiállítás, a korhűen berendezett konyhában pedig, a “stelázsin” sorakozó edényeket csodálva a subával leterített kanapén akár meg is pihenhet a látogató.

Bajsa mezőgazdasági település, így gazdag gyűjtemény alakult ki a mezőgazdasági szerszámokból és eszközökből, melyek rendszerezése, kiállítássá formálása csak ezután kezdődik. A szekér mellett ott láthatók a különböző rendeltetésű ekék és fogas is, a favázas vetőgép, kalmárrosta. A szelelő pedig arról tanúskodik, hogy a bajsai gazdák az adott korban az agrártudomány tisztelői és alkalmazói is voltak.

Kérjük, ossza meg máshol is!