A Szolyván található Emlékpark a kommunizmus áldozatainak méltó kárpátaljai mementója. Szojvára a 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa által 1944 novemberében felállítatott és 1945 végéig
működő gyűjtőtábora volt, ahonnan a Kárpátok túloldalán fekvő Sztarij Szambor, Novij Szambor (Lvivi terület) elosztó táboraiba gyalogmenetben irányították a rabokat, majd tehervagonokba zsúfolva munkatáborokba szállították őket. Akárcsak Szolyván, útközben is nagyon sokan meghaltak.
Én is ellátogattam nemrégen Szolyvára, mivel készülő könyvem főszereplőjének egyik rokona is érintettje és áldozata volt az elhurcolásnak. Dr. Franz Szabad nagynénjének férjét, a máramarosi festőművészt, Badzey Pált hurcolták el Szolyváról.
Szomorú és nehéz idők köszöntöttek be Kárpátaljára 1944-től. A legnagyobb mértékű és a legjobban feltárt etnikai tisztogatásra ugyanis a Magyarországhoz 1939 márciusában – Csehszlovákia felbomlásakor – visszacsatolt Kárpátalján (Podkarpatska Rus) került sor, annak érdekében, hogy a terület Szovjetunióhoz való csatolása zökkenőmentesen történjen. Kárpátalja városaiban a magyar és német katonaköteles korú férfilakosság „izolálásáról” az 1944. november 13-i dátummal ellátott a „Városparancsnokság 2. számú parancsa” felzetű falragaszokról értesülhetett a lakosság.
Akkortájt, 1944 novemberében függesztették ki Nagyszőlősön is az úgynevezett „Városparancsnokság” 2. számú parancsát, amely három napon belüli jelentkezésre kötelezte mindazon katonákat és tiszteket, akik a magyar vagy német hadseregben szolgáltak, és a felszabadított Kárpátalja területén maradtak. Továbbá jelentkezésre kötelezte a területen maradt német és magyar nemzetiségű 18-50 év közötti hadköteles személyeket is. Természetesen hozzátették, hogy aki nem jelentkezik, azt letartóztatják, és haditörvényszék elé állítják.
Dr. Franz Szabad így emlékezett vissza: „Nálunk persze nagy vita lett abból, hogy Pali bácsinak kell e jelentkeznie. Apám azzal érvelt neki, hogy ő most tulajdonképpen, mint máramarosszigeti, így román, és nem magyar, ezért nehogy jelentkezzék. Pali bácsi kikérte magának, és büszkén mondta, hogy ő magyar. Nagyapám is amellett érvelt, hogy most ez az államhatalom, és így jelentkezni kell. Pali bácsi jelentkezett, és soha többé nem láttuk. Maradtak utána levelei a lágerből, illetve az imakönyve, és egy kis keresztje, amelyet egy nagyszőlősi ismerős hozott vissza, mikor szabadult Olgi néninek.
Badzey Pál tudott néhány levelet hazaírni a szolyvai lágerből, ahol mindvégig reménykedett a hazatérésben, és hogy nem szállítják őket Sztarij Szambor valamelyik táborába. Sajnos nem így történt. A család eme tagjának, a tehetséges festőművésznek, Feri barátom unokatestvérei édesapjának, Badzey Pál távol a szeretett családtól, a szülőföldtől, a sztarij szambori lágertemetőben nyugszik.
Fia, Badzey Antal Imre állította össze és jelentette meg édesapja lágernaplóját. Álljon itt két részlet a lágernaplóból. Az egyik levél feleségéhez íródott, Olgához, Franz Szabad nagynénjéhez, és két kicsi fiához, Zsigmondhoz (akit csak Zsigának becéz), és a kicsi Imréhez, akit levelében Antalnak, Antikának hív, mivel ez volt az első keresztneve. A második levél édesanyjának, amely egyben az utolsó volt levelei közül, amelyet az édesanyja imakönyvében találtak…soha többé nem jött már levél tőle….
Badzey Pál utolsó levele feleségéhez, gyermekeihez, szüleihez
„Édes Olgicám és Aranyos gyermekeink! Kedves jó Szüleim!
Úgy nektek, mint mindenkinek, hálásan köszönöm a ma egy hete küldott pompás csomagot, melyet személyesen vettem át, abból tehat semmi nem hiányzott! Anyukámat azért nem emlitettem a megszólitásban, mert Neki külön cédulán írok. A csomagban lévő négy üveg közul egy üveg eltört, annak a leve kifolyt de a szemeket még aznap elfogyasztottam.
A nagy sietésben ezt megírni elfeledtem és az üres zsákokat, kendőket nem tudtam visszaküldeni. A nagy öröm mindent elfeledtetett.
Most jegyzem meg, milyen ügyesen oldottátok meg mind a három alkalommal a csomagküldest. A legutóbbi román gyapjúkötelékek külon
örömöt jelentettek nekem, mert igazi máramarosi emlékek. Máramarosi
román… itt van velem, ….. és két erdélyi székely tiszttársam van, azokkal gyakoroljuk magunkat a román nyelvben, csak azt sajnáljuk, hogy valószinű nem fog egyikünk területe sem Magyarországhoz tartozni. Ez azonban tőlünk független dolog, csak életben, egészségben maradjunk, a jó Isten erőt adjon nekunk!
Édes Olgicam! Milyen jólesett az első csomagban leveleidet, a kedves sorokat olvasni, annyira nélkülözöm kedves, jólismert írásodat az utóbbi
időben. Örömmel hallottam, hogy jól vagytok, a kicsi Antika aranyos, úgyszintén és baj nincs! Kiváncsi vagyok, Jánoska hol és hogy van, mik a tervek, mik a kilátások odahaza? Már-már reméltük, hogy mi is hazamegyünk, mint Szabó Pista és már ki volt jelölve a hazamenetel is, de az utolsó percben visszatartották őt es néhany tisztet, úgy latszik, hogy a tisztek és a tisztviselők sorsa még függőben van tartva. Ezt a levelet már napok óta készülök megírni, hogyha jön Gyallayné – aki erre a hétre jelezte jövetelét – azonnal átadhassam neki. Szeretném leírni milyen határtalan szeretettel gondolok Reátok! Megvan a fényképed és az a kis kép, mit Tobis János vett fel még a boldog kis saját lakásunkban, bár maradtunk volna mind ott!!!
Zsigucival, azonkívül a kis …., de nagyon várom a kis Antal Imre képét is. Most döntő fordulatok várhatók ügyünkben. Ha megadná a jó Isten, hogy a Miklós Béla-féle hadseregbe megyünk, azt hiszem az jó lenne.
Akkor talán megláthatnánk egymást. Ez esetben fénykép nélkül láthatnám Őt is. Ha – amitől óvjon Isten, de esetleg mégis bekövetkeznek –Sztari Szamborba (nezd meg Galicia terkepen a Pallas lexikonban) és onnan Ukrajnába vinnének el, akkor már hosszú ideig nem fogjuk látni egymást, és a fényképet sem fogom tudni a kicsikéről megkaphatni.
Minden nap délelőtt és délután imádkozom Értetek, kis kápolna van itt, abban oltárkép, mely elémvarázsolja a Ti képeiteket, de lelki szemeim előtt Ti vagytok és a szigeti katolikus templom szentképei, Madonna itaniat imadkozza el.
Olgicám Édes! Drága kicsi Lelkem! Simogasd meg és csókold meg helyettem az aranyos kis Zsigukát, szőke haját, Antikát, akit jóformán még magam elé sem tudom képzelni… Áldásom kísérje a Ti és az Ők, kedves mindnyájatok életét! Anyukád es Apukád kezeit is helyettem csókold meg, valamint Micikét és Angikáékat! Vezéreljen Benneteket a jó Isten, és áldjon meg mind a két kezével! Kérjétek Őt, hogy bennünket is óvjon és őrizzen meg és vezéreljen vissza Hozzátok, szeressétek helyettem is Mind Anyukámat es ha lehet Neki Veszprémbe (Jenőkéhez) menni, akkor a nyugdijat talán adni fogják, segitsétek majd elő jövőjét.
Szeretettel küldöm csókjaimat és áldásaimat!
Maradok forrón szerető férjed, imadó apucitok, az öregek tisztelő veje: Pali.
U.I. Anyukámnak kérem a mellékelt levelet átadni, együtt címeztem, egyszerűseg kedvéért.”
Szolyva, 1945. I. 19. (20.)
Badzey Pál levele édesanyjához
Drága jó Anyukám!
Hálásan köszönöm úgy Anyukámnak, mint az egész nagy Családnak a nekem juttatott pompás csomagot. Igen nagyon örültem neki, de a nagy el is feledtem kérdezni, hogy mikor megy vissza Gyallayné, és így írhattam és a ruhámat nem küldhettem el kimosás végett. Ez azonban – mint Olgicámnak is írom – most, mint fogoly, fő a mi sorskérdésünk.
Tessék szíves lenni nevemben mindenkinek megköszönni, amit adott! Meg vagyok győződve arról, hogy a finom vajat Anyukam szerezte és lemondott róla, bár megoszthattam volna! De a végzet ezt így rendelte el és bele kell nyugodnunk határozatába, bár a jövőnk teljesen ismeretlen! Folyton újabb problémák és hírek kerülnek elibem. Minden nap változik a helyzet. Kosztunk most eleg jó, de „a pótlas” igen hasznos. A kenyér is javult. Vizet csak orosz teában iszom (ezt kétszer is kifőzöm), mert a víz hasmenést okoz. Reggel 3/4 7-kor kelünk. Ekkor és délutan 1/2 4 orakor névsorolvasás van. Mosdás, reggeli, séta 9-ig; Kápolnában imádkozom. Séta, olvasás 3/4 1 orakor ebéd. Ebéd után fekvés, vagy séta, olvasas, litánia (egyedül), névsorolvasás, sakk, terefere.
Este 6 óra tájt vacsora, 9-ig beszélgetés, olvasás, 7 óra előtt még egy séta. Van 75 tiszt és tisztviselő, de 35 már elment Sztari Szamborba kb. 1 hónapja vagy 6 hete. Lehet, hogy nemsokára mi is oda fogunk menni. Itt van Nagybocskóról Stark Nándor gyártisztviselő, tartalékos főhadnagy, akivel együtt szolgáltunk tavaly. Bizony most látom, hogy el kellett volna
mennünk még nyáron Jenőékhez, vagy Veszprémbe, Anyukam ott telepedett volna le végleg. De hát a gondviselés még egyszer össze fog hozni bennunket?
Kedves, jól ismert betűit nagyon nelkülöztem, kedves, jó Anyukámnak, azt nem tudom, hogy hányszor küldtek csomagot, mert ez volt a harmadik, de levél csak az első csomagban volt. Én levelet többször küldtem. Árvay Dezső tiszaujlaki papot felkértem, hogy személyesen is látogasson el Nagyszőlősre, levelemet vajon átadta-e? Nagyon szeretném látni kedves jó Anyukámat, kis családomat. Most csak az a fontos, hogy kitartsunk és egészségünket, hitünket, munka- és életkedvünket megőrizzük.
Azért tessenek Mind imadkozni, hogy egészségesen, életben hazakerülhessünk és viszontláthassuk egymást. Én nemcsak Anyukámért
és családjainkért imadkozom, hanem a békéért, és mert én a béke és munka baratja vagyok. Ezt drága, jó Anyukámnak köszönhetem, aki nekem jó, kivaló nevelést adott, emlékszem, mikor imadkozni tanított, jóra és szépre oktatott!
Mindezeket, hálás, gyermeki szeretettel köszönöm! A sok ápolásért és gondoskodásért most mondok köszönetet, mert az a reményem, hogy ezen soraim talán eljutnak drága, jó Anyukámhoz, de hogy mikor, hogyan kerülök haza, azt most semmiképpen nem tudhatom, mert lehet, hogy a napokban innen el fognak vinni. Csak 20-án reggel folytatom soraimat, mert este nem volt villany. Ilyenkor víz sincs, ez egy modern laktanya, drótsövénnyel körülvéve, de azért elég kényelmetlen. Ketten alszunk egy vaságyon, melyen három szál deszka van. Én Stark főhadnaggyal, aki a nagybocskói gyár tisztviselője. Ma reggel egy tartalékos tisztet, akinek csak egy veséje van, mint rokkantat, elengedtek – ez az első tiszt. Igaz, hogy a kapun még nem ment ki.
Ma is vajaskenyeret reggeliztem, ez volt az utolsó darab kenyér, vaj még van. Nagyon izlik a finom vaj, kolbász, háziszalonna, tepertő, a finom sóvari alma, ezt biztosan Olgica szerezte. A diót kenyérrel es almával eszem és így azt hiszem, hogy tésztát eszem. Gyúrttészta a levesben csak képzeletben volt, egyébként folyton bab, borsó és buris a menü. Tegnapelőtt oltást kaptunk tifusz ellen, éjjel fájt kissé. Eleinte folytonos hasmenésünk volt, most már nincs, de nyers vizet nem iszom. Hó esett, lehet, hogy abbol főzünk ma teát. Egy kanál cukrot is kapunk minden reggel es hetenként 1–2 gyűszű orosz tealevelet. Most úgy néz ki, hogy 1000 ember Poroszlóra ment, lehet, hogy mi is oda megyünk! Bar adna az Isten, mert a Kárpátokon túlra nem kívánkozik se testem, se lelkem.
Szeretnék már hazamenni!
Áldja meg a jó Isten, drága, jó Anyukámat, az egesz kis családomat, szeretettel csókolom és jóságos, drága kezeit csókolom! Helyettem csókolja meg édes kis Feleségemet, drága kis Olgicámat, aranyos kis Zsigucinkat és Antikát! Gondoljanak reám, imádkozzanak érettem, hogy hazamehessek dolgozni a csaladért! Sokszor gondolok Jenciékra, Iliékre, Manto, Anci, Dodoékra, Pistára! Csak mar túl lennénk a háborún, és élvezhetnénk a béke áldásait!
Isten vele édes, draga, jó Anyukám!
Ezerszer csókolja és áldását, köszönetét küldi szerető, hálás fia: Pali.
Sajói Máan Barones Perényi Angéla, Olga nevű testvérének férje, Badzey Pál sok tízezer-százezer fogolytársa közt alussza örök álmát a Kárpátokon túl, messzi szeretett szülőföldjétől, és családjától.
1989. november 24-én a KMKSZ és a megyei rehabilitációs bizottság közös szervezésében sor került a szolyvai emlékpark alapkőletételére. A sztálinizmus áldozatainak emlékparkját az egykori lágertemető területén hozták létre. Az emlékpark bizottság elnöke Tóth Mihály lett, 2000 és 2004 között ukrán parlamenti képviselő, aki mind a mai napig (2007) betölti ezt a tisztségét.
2004 novemberére az elhurcolások hatvanadik évfordulójára elkészültek azok a márványtáblák, amelyekre a sztálini lágerekbe odahalt ártatlan áldozatok nevét vésték fel. A több mint 12 ezer személy nevét településenként írták fel.
2006-ra elkészült az a lista is, amelyen azoknak az áldozatoknak a neve szerepel, akiket a Csonka-Beregből hurcoltak el a gyűjtőtáborba, és itt lelték halálukat. Az emlékbizottság (2007) most azon fáradozik, hogy az 1 200 áldozat nevét márványtáblába véssék, s a márványlapokat elhelyezzék a siratófalon. 1989 óta minden évben a magyar érdekvédelmi szervezetek koszorúzással egybekötött megemlékezést tartanak a szolyvai emlékparkban.
2016. szeptember 13.
Fotók Őry László albumából
