A dicsőséges magyar múlt hírnökei az egész Kárpát-medencében a kastélyok, kúriák és udvarházak. Ezek az épületek még akkor is mesélnek, ha nem méltó módon gondozzák őket, ha romosan várják a feltámadást.
Erdélyben sok épület vár megmentésre, a pénz hiánya és tulajdonjogok tisztázása mellett a lakosság átrendeződése tovább nehezíti a helyzetet. A Marosillyén élő magyarokat már egyik kezünkön össze tudjuk számolni. Pedig valamikor virágzó közösség volt.
A királybíró Kászoni Jánost Bécsben Erdély alkancellárjának nevezték ki, és bárói rangot kapott. Ekkor vette fel a híres Bornemissza nevet. Bornemissza János nagy területekre tett szert, a kincstártól bérbe vette Görgényszentimrét, és megvásárolta Marosillyét, ami így 1716-tól a család tulajdona lett. 1752-ben Bornemissza János két fia megosztozott a birtokon. Ignác örökölte a Bethlen-kastélyt, míg az öccse, Pál udvarházat építtetett magának. A két épület közötti egykori kastélyparkon ma a főút halad át.
A 18. század végén, 19. század elején a Veres-bástya kivételével sorra lebontják az elromosodott Bethlen-kastély még megmaradt részeit, az udvarház falait, a lakótornyot és a kapuépületet. A bontásból származó kövekből kastélyt építettek. A Bornemissza Ignác által elkezdett kúriát az utódok tovább változtatták, dédunokája növelte meg a méreteit, akit szintén Bornemissza Ignácnak hívtak. A korszakra jellemző építészeti jegyeket, a régi kúria hangulatát az udvar felőli homlokzat, az oszlopsor idézi fel, és szintén a dicsőséges múltról árulkodnak a nagyméretű gazdasági épületek. A neoklasszicista díszes bejáratot Bornemissza Tivadar hozta létre, a kastély az ő idejében nyerte el a ma is látható formáját. A Bornemisszák 1949-ig éltek Marosillyén, az államosítás után kórház működött a kúria épületében, ma pedig üresen, romosan áll.
A marosillyei Bornemissza-kúria csak egyike azoknak a történelmi jelentőségű épületeknek, melyek megőrzése mindannyiunk felelőssége.
