A török elvonulása után Makó és környéke az ide települt lakosságnak köszönhetően gyors fejlődésnek indult. A földművelés, a legeltetés nehézkessé tette a gazdák számára,
hogy a városból minden nap kijárjanak földjeikre. Ezért nyári lakként tanyákat kezdet el építeni, majd életük egyre inkább ide tevődött át. Elkezdett gyarapodni a tanyák és az ott élő lakók száma.
A bogárzói tanyavilágot megtöltő emberek életében a hit mindig is kiemelt fontossággal bírt. Kezdetben az istentiszteleteket az új iskola épületében tartották. De egyre nagyobb igény volt egy tágasabb helyre, egy templomra, ahol bárki, bármikor lelki megnyugvást találhatott. Ezért Cs. Varga István és neje, Farkas Julianna kezdeményezésére egy vaskeresztet állítottak fel a régi iskola előtt. Ez lett a nyilvános istentisztelet színhelye. (A vaskereszt ma is látható a templom előtt.) Közben pedig elkezdődött Isten házának a megépítése. Összefogásból és adományokból 1907-re fel is építettek egy templomot. Az építőanyagot a környék gazdái fuvarozták a helyszínre, a haragok közül a nagyobbik szintén adományokból készült el. A templom építésének kivitelezését, terveinek megvalósítását Csorba Józsefre bízták. A lakosok népgyűlésen megegyeztek abban is, hogy közösen, összefogással karbantartják, gondozni fogják szentélyüket.
1907. szeptember 1-jén Kayser plébános szentelte fel a Páduai Szent Antal oltalmába ajánlott, cseréptetővel fedett, hét méter széles, tizenkét méter hosszú, négy méter magas kápolnát. Az évek múlásával több alkalommal végeztek rajta felújítást és bővítést. Lelkészlakot építettek, növelték a templom méretét. Így a bővítésnek köszönhetően nyolc méter széles, tizennégy méter hosszú és tizenhét méter magas, toronnyal ellátott egyszerű templomot alakítottak ki, 1943 és ’44 között.
A templom berendezése az azt követő időkben elkezdett gyarapodni szobrokkal, képekkel, szőnyeggel és korszerűsítések is zajlottak. Tető- éd villámhárító javítás, újraszigetelés, a falak kívül-belül bevakolásra kerültek, bevezették a villanyt, rézborítást kapott a kapu küszöbje, renoválták a stációképeket, új és erős kaput készítettek. Ezek mind a hívők felajánlásaikból, adományaikból, egyházi és a városi önkormányzat támogatásaiból valósulhatott meg
Az évtizedek alatt több száz keresztelőnek, elsőáldozásnak, bérmálkozásnak, félszáz esküvőnek adott otthon a kápolna. Az utolsó házasságkötést 1970-ben tartották az épületben. Jelenleg havonta egyszer tartanak itt misét és minden búcsúkor áll nyitva a templom kapuja. Az egykori 2000 fős gyülekezet száma mára 30 fősre zsugorodott össze.
Köszönet Rédainé Zsoldi Ibolyának a képekért és hogy felhívta figyelmünket e templomra!
