Horvátország keleti részén, ez Erdődi háton, Dálya térségében él egy maroknyi, ám annál különlegesebb magyar közösség, ők a hegyháti, vagy másnéven a dályhegyi magyarok.
Ez a parányi, mindössze néhány száz lelket számláló magyarság több szempontból is kitűnik környezetéből. Az itt élő emberek ugyanis a szó szoros értelmében nem alkotnak őshonos közösséget. Ennek oka, hogy az egykor itt, Almáson, Dályán, Szarvason és Erdődön élő magyarokat a török elűzte, helyükre pedig szláv népek költöztek. A magyar múlt legékesebb bizonyítéka a Duna fölé magasodó, középkori eredetű Bánffy kastély Erdődön, mely a környék legnagyobb látványossága. A területre a magyarok csak a 19. század második felében kezdtek ismét vissza települni a szomszédos Vajdaságból. Ennek előzménye, hogy a Duna vajdasági oldalát az árvíz többször is elöntötte. Doroszló és Gombos egykori lakói ezért, hogy elkerüljék az árvizet, átköltöztek a folyó túloldalán fekvő magaslatra. Új otthonukba magukkal hozták népszokásaikat, hagyományaikat, ékes tájszólásukat és népviseletüket is. Utóbbi különösen érdekes, hiszen jellemzően nagyon díszes, színes ezért ahol csak megjelennek mindenki a csodájára jár. Népviseletüket igyekeznek is megmutatni a nagyközönségnek, erre pedig kiváló alkalom legnagyobb rendezvényük, a Dályhegyi Virágfesztivál. A kirakodó vásárral egybekötött rendezvényre minden év májusában sort kerítenek a dályhegyi kultúrotthon környékén, ahova ilyenkor több ezer ember is ellátogat. A legnagyobb attrakció természetesen az a megszámlálhatatlan mennyiségű és fajtájú virág, ami ilyenkor ellepi a falu utcáit, de a rendezvény gazdag kulturális kínálata is sok embert vonz. A helyiek a virágtermesztésben túl, kiváló gyümölcs és szőlőtermelők hírében is állnak. Utóbbihoz kapcsolódik Erdőd egyik legismertebb nevezetessége is, ami nem más, mint a világ legnagyobb boroshordója. A több mint 150 éves, 75 ezer literes hordóban a mai napig tárolnak bort a mára magánkézben lévő egykori állami borászatban, de ennek ellenére előzetes egyeztetés után szabadon tekinthető.
Támogatóink:
Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
