Aranyosmarót (szlovákul Zlaté Moravce) felvidéki város, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásának székhelye, mely a Zsitva folyó partján terül el.
Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum előtt, az 1910-es népszámlálás során 3227 lakosából 2127 magyar, 941 szlovák és 147 német nemzetiségű volt. 2011-re ugyan szépen gyarapodott az összlakosság, a magyarság viszont ijesztően megfogyatkozott. 12 337 főből 11 714 vallotta magát szlováknak, s mindössze 71 magyarnak. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az 1920 utáni adatok közt egy nem létező népcsoportról is olvashatunk. Például az 1930-as népszámlálási adatok szerint 3536 lakosából 3075 csehszlovák volt, és 229 magyar. Eszerint 20 év alatt a semmiből előbukkant 3000 addig ismeretlen nemzetiségű ember, miközben eltűnt körülbelül 1900 magyar, 900 szlovák, s a népesség 300 fővel nőtt. Nem kell különösebb lángelmének lennünk, hogy meglássuk: az utóbbi három szám összege kiadja a csehszlovák lakosság számát. Érdekes, mire képes a politika, mire képesek a politikusok… s mit meg nem enged nekik a nép… Megfosztani az embert nemzeti hovatartozásától s egy újat ráerőszakolni igazán aljas tett.
Régészek szerint Aranyosmarót területe már a kőkorszakban lakott volt, először I. Géza király oklevele említi 1075-ben, „Maurod” alakban. Az árpádházi uralkodók idejében az itt lakó kunok aranyat mostak a Zsitva patak homokjából. A település a XIII. században már rendelkezett egy kis templommal, amely köré temetkeztek.
Egy 1386-os irat szerint a Forgách család Ghymes várához tartozott. Utánuk Paluska György jutott a birtokhoz, akinek leszármazottai egészen 1779-ig birtokolták azt, amikor is báró Paluska Keresztély utód nélkül elhalálozott. Az uradalomnak ekkor csaknem 4000 lakosa volt, s Aranyosmarótot városként tartották számon. A Paluska család kihalásával Migazzi Kristóf, bécsi származású bíboros érsek, illetve váci püspök jutott hozzá az uradalomhoz. 1785-ben ő építtette a ma is álló, műkincsekben bővelkedő katolikus templomot.
A napjainkban Migazzi-kastélyként számon tartott, szemet gyönyörködtető építményt 1630-ban építtette a Paluska család, reneszánsz stílusban. 1789-ben pedig az új tulajdonos Migazzi Kristóf alakította saját ízlése szerint, barokk-klasszicista jegyekkel tarkítva azt.
A kastély 1947 óta a Városi Múzeumnak ad helyet, ahol helytörténeti kiállítás várja a látogatókat minden hétköznap, reggel nyolctól délután négyig.
Címe: Andrej Hlinka tér 1 – Námestie Andreja Hlinku 1
